Kulti

Tehát, odamentem néhány sörtől felbátorodva a pulthoz, és a szokásos két rövid után feltettem neki az előre megfontolt, igen bölcs kérdésemet: -Te, nem tudod mi lesz most a Kultival?- A kalapos forma (a csapos) már valószínűleg ezredszer hallotta a kérdést, valahogy az arckifejezéséből erre lehetett következtetni. A nagyarányú jatt után, amit belefektettem a kérdésbe, viszont már nem akartam üres kézzel távozni, úgyhogy makacsul pislogtam a cigifüstben: -Na?- Erre mintha kicsit meglágyult volna a szíve enyhén ittas természetem iránt, és röviden válaszolt.

Igazából ő itt nem illetékes ilyesmikben, meg hát ugye ő csak egy csapos, de itt már minden hülye (persze rajtam kívül) tudja, hogy a Kultit hivatalosan ki kell üríteni március elsejéig. A főnökei tárgyalnak egyébként, de az ő sikereik kétségesek, szóval igyak még jó sokat itt, amíg lehet. Én meg is fogadtam a tanácsát, és szomorkásan iszogattam tovább.

Aztán eljött az a tipikus másnap reggel (fél 12), amikor az ember nem tudja mi igaz az előző estéből, és mi nem. Kicsit fáradtan, egy üveg ásványvíz társaságában elkezdtem utánanézni a dolognak. A Kulti (mármint a szórakozóhely részleg) bérlője a helynek, így nem nagyon tud beleszólni az ingatlan sorsába. A kerületi önkormányzat ugyan nem volt eredetileg a tulajdonos, de megvette a helyet, hogy aztán jól lebonthassa. A bontás "értelme", hogy létrehoznak az épület helyén egy zöldfelületet (értsd parkot), mert abból kevés van, na meg főképp egy másik ilyen felület pótlására. Az önkormányzat ugyanis eladott a közelben egy telket, amire a közeljövőben szálloda épül, és az így kárbavesző gazos terepet persze pótolni kell. Önmagában az önkormányzat sem lenne feltehetőleg ilyen gonosz, ha nem lettek volna folyamatosan a hangos zene meg a neveletlen, velőig romlott fiatalok miatt betelefonálgató nyugdíjasok. Így viszont az aranyszívű politikusbarátaink két legyet üthetnek egy csapásra: zöldfelület pipa, öreg nénik szavazatai a környéken pipa.

Nem utolsó dolog, hogy az épületben található a Tilos rádió stúdiója is, így ők sem tekinthetnek a jövőjükre túl bizakodóan. Na nem mintha én annyit hallgattam volna a Tilost, de valahogy mégis kár. Nem marad más, mint a nyári kerthelyiséges focinézések, a koncertek és az itt kötött barátságok távoli emléke, úgyhogy az emlékezés jegyében le is nézek még a héten iszogatni kicsit. Igyekszem megjegyezni a hely idióta falfirkáit, a pultosok fejét amikor hajnali kettőkor már a pokolba kívánnak mindenkit, aki még ott maradt (többnyire mert nem tudja, hogyan jut haza), és megpróbálom élvezni a sok alkohollal oldott hangulatot.

Mindeközben a civilek keményen küzdenek helyettem is, például megpróbálták műemlékké nyilváníttati a szeretett szórakozóhelyemnek otthont adó épületet. Még komoly alapja is volt a dolognak, csak valahogy annyi átalakításon ment keresztül az 1937-ben Bauhausosan felújított épület, hogy nem nyilvánították még ideiglenesen sem védette. Ez van. A legbuzgóbb kulti-imádók persze továbbra sem adták fel, folyik a kulti melletti park felújítása, és egyre több ötlet lát napvilágot az utolsó pillanatokban, hogy hogyan kéne megmenteni a művházat.

Közben a Kultiplex főnökei úgy döntöttek, március elsejére is terveznek koncertet, és igyekeznek maradni, amíg nem rendeződött a szórakozóhely sorsa. A végeredmény kétséges, fene tudja mi lesz végül. Kár a Kultiért, már csak azért is, mert pont mostanában zárt be az Almássy is. Lényeg, hogy nem harc nélkül adja meg magát a Kulti, úgyhogy még van remény. A remény meg a közhely szerint utoljára hal meg. A biztonság kedvéért, azért nézzetek le még egyszer utoljára, amíg tuti nyitva van a Kinizsi utcai művelődési ház, hátha találkozunk...

Oszd meg a véleményed másokkal. (0 hozzászólás)