A manga és az anime világa

Manga? Anime?

Most akkor mi az a manga?

Kérdezik sokan. Nos valójában nem más, mint japán képregény. Ezek a nyomtatott kötetecskék meglehetősen nagy népszerűségnek örvendenek Japánban. Ez már csak abból is látszik, hogy a nyomtatott irodalom 40%-át teszik ki a keleti országban.
Gyökerei egészen az ősi tusrajzokig nyúlnak vissza, amik humoros képsorozatok voltak. Ma a mangáknál is - akárcsak a filmek esetében - több műfaj létezik. Van külön gyerekeknek szóló manga (mint például a Pokemon), ami nevelő célzatú, vannak viccesek is, és persze léteznek felnőtteknek szólóak, amelyek nem igazán valók gyerekek kezébe, ugyanis nagy hasonlóságot mutatnak az európai szexuális tartalmú újságokkal. Sajnos leggyakrabban ezzel azonosítják a mangát, pedig ez csak egy része a japán képregény-irodalomnak.

A mangák elsődleges közönsége – bármilyen furcsa - a fiatal fiúk köre. A nekik készült képsorok nem erotikusak, leginkább a sci-fi műfajába tartoznak és robotharcokat ábrázolnak (például Blue Gender).
De persze a lányokról sem feledkeztek meg. Számukra készülnek az ún. shoujo mangák, amik leginkább az érzelmekre helyezik a hangsúlyt. Hasonlóak az európai tündérmesékhez, habár a harc is szerepet kap. E küzdelmekkel tarkított kedves történetek közül elkerülhetetlennek érzem kiemelni a világ máig legnépszerűbb mangájának, a Bishoujou Senshi Sailor Moon-nak (nálunk Holdtündér) sikerét. Olvasói közé elsősorban lányok tartoztak, de meglepően sok fiatal férfi is kezébe vette. A nagysikerű mangából anime is készült, és bejárta a világot.


Anime? Mármint rajzfilm?

Olyasmi. Ha pontosan akarom megfogalmazni, azt mondom japán animáció. Technikáját tekintve ugyanis hasonló a hagyományos rajzfilmhez, azonban minden másban eltér attól. Az animék leggyakrabban sikeres mangák filmre átültetve – mint például az előbb említett Sailor Moon - vagy akár az újabban futó Inu Yasha. Azonban, amíg az európai rajzfilmeket gyerekeknek szánják, az anime ugyanúgy szólhat idősebb korosztályhoz is. Éppen ezért számos félreértés adódik e filmeket illetően.

A hibás megítélés kérdése visszanyúlik az anime és a rajzfilm szétválásának idejéhez is. A színes japán animáció az ’50-es években született meg a Toei stúdióban. Mondanivalója hasonló volt amerikai társaiéhoz, hiszen ekkoriban a világ célja a béke volt. Ugyanaz volt egy Disney rajzfilm és egy anime tanulsága: Ne háborúzz! Azonban a ’60-as évektől megváltozott minden. Míg Amerikában és Európában az animáció a gyerekek műfajává degradálódott, addig Japánban hatalmas fejlődésen ment keresztül. Egy ország kísérte figyelemmel az új műfajok megjelenését. Születtek animék minden élethelyzetről: fociról, politikáról, sci-fikről, még szappanopera-animációt is találunk. Na és persze nem sokkal később megjelent az ún. hentai is, ami a tévhitek egyik fő forrása. Ugyanis ez nem más, mint "erotikus anime". Változatait tekintve van durvább és kevésbé erőszakos is.

 A másik tényező, ami okot ad az európai nézők aggodalmára, az néhány animációs film természete. Ezalatt arra gondolok, hogy az animék egy része meglehetősen brutális. Japánban ez egyáltalán nem szokatlan, az ottani emberek kevésbé érzékenyek a vér és a halál - néha meglehetősen naturalista - ábrázolására. Éppen ezért Európában korhatárral látják el az ilyen sorozatokat.
Magyarországon egyelőre még nincs nagy múltja az ilyen sorozatoknak, de ezen a téren is felzárkózni látszunk Nyugat-Európa országaihoz. Így aztán egyre több anime látható különböző televíziókban, és számukkal együtt népszerűségük is nőni látszik. Sőt, 2003 júliusában megalakult az ország első anime társasága is.