Házfoglaló-interjú

Sötét pincébe megyek le éppen, valahol a belvárosban. Ahogy haladok, a falakon egyre több graffiti, alter-globalizációs és agitatív szórólap, poszter, mottó, versidézet, rendezvényfelhívás, aktivista tájékoztató, házirend, freeshop és csináld-magad ismertető. Lent rendezett egyetemista és szakadt anarchista-punk megjelenésű huszonévesek vannak. Némelyikük épp vega ennivalót készít, másikuk ENSZ-nagygyűlést is megjárt koponyamintás laptopján bomlasztja a rendszert az interneten keresztül. Időközben betéved egy külföldi srác is. A budapesti Centrum Házfoglaló Csoport (továbbiakban CCS) 2004-ben szerzett hírnevet, amikor nyugati mintára kipróbálták, hogyan tud a fiatalok közössége squatot (önkényes házfoglalást) végrehajtani Magyarországon, azaz be tud-e rendezni egy elhagyatott épületet egy kommunális lakóháznak és alternatív művészeti-közösségi helyszínnek. Számtalan példa van a foglaltház sikerére: Sydney főutcáján több ilyen épület van, Bécsben évtizedes múltú az Ernst Kirchweger Haus, Koppenhágában pedig turisztikai látványossággá nőtte ki magát a Christiania Free Town, ahol többszáz hippi alakított ki egy saját városnegyedet, saját törvényekkel. A foglaltház ideája mögött azonban ennél is több lakozik, és a csoport egy anonim tagja segít megismerkednünk ezzel a világgal.

Mi a házfoglaló csoport célja?

A CCS azért jött létre, hogy üres házakat foglaljon el. Emberek költöznek be bontásra ítélt üres épületekbe és élni kezdenek bennük. Ez a Magyar Köztársaság törvényei szerint illegális. Önkormányzati ingatlanokról van szó, senki sem látja az ilyen épületek sorsát. Az utolsó zenekartól a legújabb civil szervezetig mindenki helységet akar ebben az országban. Másrészt rengeteg embert kitesznek az otthonából a gyerekével, és megfagy az utcán. Pazarlás folyik. Bírságoljanak meg, citáljanak bíróságra, nem tartjuk a dolgot fairnek, és felhívjuk rá a figyelmet. Senki sem gondolja közülünk, hogy bűnös cselekedetet követne el.

Mesélj kicsit magatokról! Hányan vagytok, kik tagjai a csoportnak? A CCS papíron sehol sem létezik, nem egy hivatalos szervezet.

A tagok száma változó. 40 körüli a létszám, de 25 a mag. Ha akció van, többen jönnek. A Kazinczy utca 41-ben rengeteg ember volt, de sokan csak benéztek és mentek is. Ők nem tudták, hogyan viszonyuljanak ehhez. Ha valaki nincs tisztában a céljainkkal és a mozgásterünkkel, az necces, mert egy rendőri beavatkozás során fogalmunk sincs, hogyan fog reagálni. Átlagosan 20-25 évesek vagyunk, a legfiatalabb 19, a legidősebb 30 körüli. Többségünk egyetemista, mások dolgoznak.

Hogyan kezdődött az egész és honnan a csoport neve?

Különböző rendszerkritikus fiatalok csoportja volt a mag, akik már vagy láttak squatot külföldön, vagy érdekelte őket ez a szubkultúra. Sokunk a zöld mozgalomból, a globkrit szcénából, az anarchista, punk, aktivista vagy művész közegből ismerte a másikat. A Zöld Fiataloktól a Critical Massig, Az Utca Emberétől az Indymediáig, a Gerilla Propagandától a Védegyleten át az Attacig sok dologban vannak benne a CCS tagjai. A név a Centrum áruházláncra utal, amihez az első – 2004 októberi - akciónk célpontja, az Úttörő Áruház tartozott. A közösségi ház megszerzésére irányuló legális próbálkozások befulladtak. Azt mondtuk, akkor csináljuk meg mi is, csináljunk foglaltházat. Az Úttörőnél találtunk egy ajtót, ami valahogy kinyílt, és húsz ember besétált. Két hétig voltunk, és sokszor több külföldi volt bent, mint magyar. Az utcán szólítottunk le például olaszokat, ausztrálokat, akikről kiderült, hogy ők is squatterek. A megnyitón összeállt egy kávézó, vetítőterem, közösségi helység, galéria aktivista, profi képzőművész és naív arcok kiállításaival. Volt freeshop, ingyenes turkáló, infóshop az ellenállás-technikákról és az életmód-forradalomról.

Hány akciótok volt eddig?

Az Úttörőben két hetet voltunk. Utána a Flórián mozi volt nagyobb akció, egy napra költöztünk csak be, mert tudtuk, hogy egy alternatív színházcsoport fogja megkapni rövidesen. Örültünk, hogy végre lesz ott valami 5 év után. Aztán jött a Kazinczy utca 41., ott egy éjszakát töltöttünk, a megnyitó előtt fél órával jött a rendőrség. Az önkormányzat azt mondta, ha kimegyünk, nem lesz jogi következmény, és tárgyalhatunk is. Az egész hazugság volt, nem álltak velünk szóba. Belementünk a büroktarikus csapdába, de senki sem reagált, pedig 11 civil szervezet állt mögénk, és nyilatkozatban vállaltak szolidaritást velünk olyan emberek, mint Sziámi, Hobo, Halász Péter, Tamás Gáspár Miklós, Novák Péter, illetve sokan mások. Végül hajléktalanszállót csináltak az épületből, aminek örültünk, pedig nekünk tettek keresztbe. Az Úttörő és a Flórián közt is volt sok-sok sikertelen próbálkozás. Van ilyen, az ember be-benéz házakba, esetleg kinyitja és látja, hogy nem lehet megcsinálni.

Ilyen sikertelen akció volt a legutóbbi is Újpesten?

Akkor nem akartunk semmi médiát. Volt egy kis időnk, találtunk egy jó kis házikót, elfoglaltuk. Felhoztuk a heverőket a pincéből, kiporoltunk, megcsináltuk a hintát és a csapot. Aztán elkezdtünk éldegélni. Húsvét hétfőn jöttek a rendőrök, nem volt értelme az ellenállásnak, ezért kimentünk, ők meg lepecsételték a helyszínt.