Újraértelmezett kasztrendszer

A kasztrendszer az indiai társadalom alappillére volt évszázadokon át. Ma már törvény tiltja, de a falusi életben még a mai napig érezhető évszázados befolyása. A hagyomány szerint Brahma főisten négy színt (varnát) alkotott a teremtés idején. Az első - fehér - varna a papoké. A második - vörös - a katonáké, a harmadik - sárga - a kereskedők és parasztok varnája, még az utolsó - fekete - a munkásoké. De minél több törzsre gyakorolt hatást a hinduizmus, annál több kaszt és alkaszt alakult ki. Azonban van egy réteg – közel 110 millió ember -, az "érinthetetlenek", akik egyik kaszthoz sem tartoznak, akik századokon keresztül ki voltak rekesztve a társadalmi életből. Ma már a hindu templomok kasztoktól függetlenül látogathatóak és mindenki egyenlő joggal rendelkezik a tanulást és munkát illetően. A kasztrendszer legszembetűnőbb szabályozása a házasságkötésre vonatkozott, hiszen elképzelhetetlen lett volna, hogy nem azonos kasztból származók házasságot kössenek. De mi köze van ehhez európai társadalmunknak, ahol a demokráciát már az ókorban ismerték, és ahol soha sem volt kérdés és vita tárgya, hogy ki kivel házasodik?

Nos, tényleg nem volt? Noha ezek a szabályok az indiai embereket jobban kötik, mint európai társaikat, gondoljunk csak bele, hogy az ember mi alapján választ párt magának. Talán az egyetlen különbség, hogy haladó szellemű világunkba az a konvenció ma is bizonyos szintig köti a nő-férfi közti kapcsolatot, hogy a férfi a családfenntartó, míg a nő az otthoni teendőket látja el. Bár az eltelt jó pár ezer év alatt a társadalmi normák sokat változtak. Míg régen elképzelhetetlen lett volna, hogy egy nő dolgozzon, ma már a világ legtermészetesebb dolga, "köszönhetően" a világháború okozta krízisnek, mikor a legtöbb férfi a frontra kényszerült, így a családfenntartó szerepét egy jó időre a nőknek kellett átvenni. Így a feminista mozgalmak követelésinek révbe éréséig sem kellett sokat várnunk, hamar azon kaptuk magunkat, hogy a 20. századi európai nő tökéletesen azonos jogokat birtokolt, mint férfitársai. Legalábbis papíron. Belemehetnék most olyan velős vitába, hogy melyik nem mennyit keres, mekkora a teherbírása, hogyan vezet, és még sok másba, de tudjuk, hogy nő és férfi között örök ellentét, és ezáltal egyfajta se vele, se nélküle kapcsolat mindig is létezett és létezni fog.

Noha manapság azt mondják, minden megtörténhet, a kasztrendszer európai társadalmunkban íratlanul ugyan, de szintén jelen volt és van. Gondoljunk csak bele, mennyire furcsállva figyeljük, ha két teljesen különböző egziszteniciájú, kvalifikációjú vagy neveltetésű ember házasodik. Rögtön kezdődnek a találgatások, pletykák. Nos, akkor hogy is van társadalmunkban az újraértelmezett kasztrendszer?
Ameddig az ember fiatal, nemigen törődik azzal, hogy választottja milyen családból jött - bár ez sem teljesen igaz, hiszen vannak, akik már fiatalkoruk ellenére kikötik, milyen vastagságú pénztárca képes szívüket meghódítani. Azonban, ahogy mondani szokás, a szerelemnek nem lehet parancsolni - legalábbis az idealizált, utópikus lányregényekben, de mi a valóság?

Nos, talán az a valóság, hogy ma, ha egy tehetős férfi a társadalom szavaival élve "kiemel" egy nőt az alacsony egzisztenciából, akkor a nő szerelmét vásárolja meg, hiszen az nem kétséges, hogy a nőt ne a pénz mozgassa. Ugyanezt fordítva még inkább homlokráncolva fogadja az ismerősök hada, hiszen ez esetben a férfi szintén csakis a pénzre hajthat, a szerencsétlen nőt pedig elvakítja a szerelem.
Igen, sok ilyen példával találkozhattunk életünk során, de vajon tényleg elképzelhetetlen, hogy ennyire különböző emberek szeressék egymást?
Talán nem. Legalábbis, ami a szerelmet illeti, de lehet, hogy azt sem olyan bonyolult megjósolni, hogy a nagy társadalmi különbségek hosszú távon nem eredményeznek-e feszültséget a pár életében, ami esetleg akár szakításhoz is vezethet.
Gondoljunk csak bele! Mert míg a férfi rendelkezik jelentősebb vagyonnal, jelentős felmenőkkel, jó állással és magas tanulmányi képzéssel, nem akkora gond, mintha ez mind fordítva igaz.

A szerelem gyönyörű, szép dolog, ezt senki sem vitatja, de vajon ennyi elég is lenne egy boldog párkapcsolathoz vagy ennél azért több kell?
Szerény véleményem szerint, sokszor igen. Van, amikor a tündérmese valósággá válik, és Hamupipőkéért eljön a herceg, de a mese soha sem szól arról, hogy bár tudjuk, boldogan élnek, míg meg nem halnak, a házasságukat nem tépázza-e meg a nagy társadalmi különbség?
Talán így sem ez a legjobb példa minderre, hiszen gyerekkorunk egyik kedvenc meséjében Hamupipőke azonos "kasztból" származik, mint a herceg...
Vajon egy átlagos munkás családból származó lány el tud-e vegyülni gazdag férje oldalán, egy teljesen más társadalmi normában? Ami talán még inkább feszélyező kérdés, hogy egy egyszerű férfit befogad-e a magasabb társadalmi réteg tehetős arája mellett?
Valószínűleg nem. Sajnos, ilyen világban élünk, és noha nálunk soha sem volt az oly nagyon elítélt és bírált kasztrendszer elfogadott norma, íratlanul ma is társadalmunk része, ahogy mindig is az volt.
Erre jó példa az angol királyi család. Bár Erzsébet beletörődött Charles Camillával kötött házasságába, a nő soha sem birtokolhat olyan címeket és tiszteletet, mint annak idején a walesi hercegnő, Diana. És milyen véletlen, hogy pont a napokban hallhattuk, hogy hiába vártak arra több mint 30 évig, hogy egymáséi legyenek, úgy tűnik, most, hogy vállalhatják szerelmüket, együtt élnek, mégsem idilli a kapcsolat.
Nos, hogy velük mi lesz, azt még nem tudjuk, de minden esetre elgondolkodtató, hogy mennyire összetett dolog a szerelem, és sajnos, sokszor tévesen ringatjuk magunkat abban a hitben, hogy az igazi szerelem mindent kibír.