Cirque du Soleil - a Nap Cirkusza

Az 1984-ben Guy Laliberté és Daniel Gauthier által alapított, több mint 3000 alkalmazottat foglalkoztató társulat eddig 6 világkörüli, sátorban tartott turnét, valamint öt állandó, különféle témájú, színházi előadást nyújtott egyidejűleg. Egyedülálló a cirkuszok világában, hogy nem dolgoznak állatokkal – maximum állatoknak öltözött emberekkel. Zenéi sem hasonlítanak a hagyományos cirkuszban megszokott dallamvilághoz. A világzene, a tangó, az experimentális zene, a new age, a new wave, vagy a pop-rock között mozogva, a René Dupéré és Benoît Jutras komponálta zenék legalább annyira elbűvölők, andalítók, mint dinamikusak. A Cirque du Soleil minden előadását egyfajta jellemző zenei „stílus” kíséri: a Draliont különféle dobok uralják, az Alegriában a harmonikáé és a hegedűé a főszerep, a Zumanity alaphangzását a szaxofon és a zongora határozza meg, attól függően, hogy az előadás milyen hangulatot követel. 

Az eredendően kanadai kortárs színház és cirkusz októberben Budapestre látogatott el, itt is előadták legújabb műsorukat, a Deliriumot. Számos látványos előadás után, amiket leginkább a mozgásművészetre – úgy, mint tánc, akrobatika stb. – építettek, most egy rendhagyó repertoárral álltak elő. A Delirium ugyanis a zene, a mozgás és a látvány egészével fejezi ki a mondanivalóját. Az élőzenés műsor már hagyománynak számít a cirkuszban, ez most sem volt másképp, viszont újdonságnak számít a multimédiás effektek használata. Hatalmas kivetítőkkel, remek fény- és hangtechnikával tették még inkább élvezetessé az önmagában is frenetikus élményt, amit a cirkusz előadásai közben élvezhetünk. A Delirium annyiban különleges, hogy a remek előadóművészek, mesés jelmezek mellett látványtechnikailag is többet nyújt, ami az eddigi műsorokra nem volt jellemző. Igazából nekem eddig nem is hiányzott ez a fajta sterilitása a műsoroknak, ugyanúgy végig lehet nézni egy 3-4 évvel ezelőtti előadást, élmény szinten nekem ugyanannyit nyújtottak azok, mint a high-tech Delirium.

A régieknek még megvolt a klasszikus értelemben vett cirkusz-íze, míg a jelenleg futó műsornak már inkább egy vadul dübörgő techno-party jelleget adott a sok háromdimenziós kép, amit a terem legkülönbözőbb pontjaira vetítettek – bár a legkülönbözőbb pontok főleg a színpadra korlátozódtak. Ezeket a jelzőket bárki megtöltheti negatív avagy pozitív tartalmakkal, én leginkább a kétféle stílus közötti ellentétre kívántam utalni. A merész megoldások természetesen minden előadásra jellemzőek, ám ezek mindig más és más formában kerültek a színpadra. Úgy gondolom, a Cirque du Soleil bárki számára szórakoztató és tartalmas időtöltést nyújt, tekintet nélkül nemre, korra, lakóhelyre, hiszen mindenkihez szólnak, minden korban, örökérvényű műsorokkal, zenékkel, felemelő élményt nyújtanak a „Nap” bármely szakában.

Oszd meg a véleményed másokkal. (0 hozzászólás)