Eltűntnek nyilvánítva
|
Írta: Zsuzsó | 2007. 11 06. |
Egy kislány, akiről másfél év alatt egyetlen kép készült, egy telefonnal kisétál egy kertkapun, és nem jön vissza. Bizonyára mindenki emlékszik a TV-ben látottakra, vagy hallottakra. Az újságok hetekig cikkeztek róla. A kislány mégsem került elő. Ő (csak) egy gyermek a több ezer közül, akiket évről évre regisztrálnak a hatóságok. Hol kezdődik a probléma és kié a felelősség?
Az elmúlt években Magyarországon több mint 10000 gyerek eltűnését regisztrálták, kisebb részük 14 év alatti,
a többiek 14 és 18 év közöttiek.
Az eltűnt gyerekekkel foglalkozó statisztikák azt mutatják, hogy minél tovább van távol otthonról a gyerek, annál kisebb az esély a megtalálására. A gyerek eltűnésekor azonnal neki kell látni a keresésnek, az információgyűjtésnek. Nagyon helytelen a passzív, „ugyan már, majd visszajön” szülői hozzáállás. Az elszökött gyerekek nagy része előkerül Magyarországon, legtöbbször hazamennek, vagy a hatóságok találják meg őket. A kérdés, hogy miért szöknek el. A 2-4 éves gyerekeknél gyakoribb, hogy elvesznek, vagy elrabolják őket. A tizenévesek esetében azonban legtöbbször tudatos a döntés, hogy hosszabb-rövidebb időre elhagyják családjukat valamilyen lelki sérülés vagy probléma miatt, amit gyakran a szülők hibájából fakadóan nem tudnak megbeszélni.
Minden eltűnés veszélyt rejt magában: a kisebbek megfagyhatnak az utcán, az erdőben, elütheti őket egy autó, a nagyobbak pedig gyakran bűncselekmények elkövetőivé, de leginkább áldozataivá válhatnak. A fiatal lányoknál az emberkereskedelem, a prostitúcióra kényszerítés veszélye is fennáll. Az emberkereskedelem és az ezzel szorosan összefüggő gyermekeltűnés globális, határokon átívelő jelenség. Szerencsére Magyarország a statisztikák szerint ebben a többi ország mögött áll.
A gyermekeltűnési ügyek felderítését az is nehezíti, hogy a rendőrség csak huszonnégy órával az eltűnés után kezdi el keresni a kiskorúakat. Ez idő alatt azonban sikerülhet az elkövetőknek a határokon átcsempészni a gyereket. Magyarországon például, ha egy gyerek háromszor szökik el, újra és újra regisztrálják, nem kapcsolják össze az eseteket. Az intézetből elszökött gyerekek megtalálását pedig nem mindig jelentik be, ezért évekig szerepelnek a nyilvántartásban.
Viszont nem minden esetben csak külső okok felelnek egy gyermek eltűnéséért. Nagyon sokszor kifejezetten a szülők a felelősek, sőt... Az eltűnt gyermekek kétharmadát saját szüleik ölik meg. Ha ehhez hozzávesszük a rokonságot, illetve az ismerettségi kört kiderül, hogy ötből négy esetben – 78 %-ban – ők a tettesek. A gyermekek alig 5 %-a kerül idegenek kezei közé.
Néhány hónappal ezelőtt Portugáliában tűnt el egy kislány, Madeleine. Szüleik tagadják a vádat, hogy ők ölték volna meg lányukat. Az ügy egyre bonyolultabbá vált és a média hatása miatt a világ sem maradt semleges a kérdésben.
Nemcsak külföldi esetekről beszélhetünk. Magyarországon is meglehetősen sok alkalommal fordult elő, hogy a szülő szándékosan követett el gyermekgyilkosságot. Az év elején egy debreceni hatgyermekes családanya, korábbi lakásuk lépcsőházának nyolcadik emeletéről kétéves ikreit a mélybe dobta, majd utánuk vetette magát. Gondolom nincsenek olyanok, akik ne tudnának az esetről. Néhány évvel ezelőtt egy börtönviselt budapesti férfi lakásában több késszúrással lemészárolta nyolcéves kisfiát, majd búcsúlevelet írt és egy HÉV-szerelvény elé vetette magát. Még korábban egy rokonával összevesző vidéki férfi szomszédja kisgyermekét
szúrta torkon. Ő letöltendő börtönbüntetést kapott. A lélektani szakértők mai napig vizsgálják, hogy az ilyen embereket mi viszi rá tetteik végrehajtására. Szerintük a gyermekgyilkossággal kezdődő, majd a szülő öngyilkosságával végződő tragédiák száma nem fog csökkeni a közeljövőben.
Magyarországon a kiskorúak védelmével foglalkozó legrégebbi szervezet, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány, mely több oldalról és több formában próbál segíteni a veszélyben lévő, vagy eltűnt gyerekeken. Tizennégy éve működtetik a Kék Vonal Gyermek és Ifjúsági Telefonszolgálatot, mely ingyenesen hívható az ország bármely pontjáról. 2000-ben megalakult egy új szervezet, az Eltűnt Gyerekek és a Nemzetközi Kapcsolatok munkacsoport, akik egy gyerek eltűnésekor segítenek felvenni a kapcsolatot a többi országgal.
Az eltűnt gyerekekre és az ezzel együttjáró problémákra május 25-én, az eltűnt gyerekek világnapján hívják fel a figyelmet. Ezen a napon egy 6 éves amerikai kisfiúra, Etan Patzra emlékezünk, aki 1979. május 25-én tűnt el New Yorkban 28 évvel ezelőtt és azóta sem találták meg. A világnap célja, hogy előtérbe kerüljön a megelőzés és javuljon az országok közötti együttműködés.
Sokféle család, sokféle ember és sokféle helyzet van. Csak néha embernek maradni nehéz, illetve megérteni azokat, akik nem tesznek meg mindent a gyerekeikért. Azt mindenki tudja, hogy anya és így anyai felelősség is csak egy van. Tehát szülőként az a legszebb, ugyanakkor legfontosabb feladata mindenkinek, hogy vállalja a gyermeknevelés felelősségeit. Kezdje ott, hogy becsukja a kertkaput és odafigyel a gyermekére.
Segítségért fordulhattok a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítványhoz:
Tel/fax: (06-1) 354-1029
E-mail: info@kek-vonal.hu
Honlap: http://www.kek-vonal.hu/alapitvany.html
Vigyázzatok magatokra és egymásra!
Az ENSZ meghatározása szerint:
"6/1. Az Egyezményben részes államok elismerik, hogy minden gyermeknek veleszületett joga van az életre.
"6/2. Az Egyezményben részes államok a lehetséges legnagyobb mértékben biztosítják a gyermek életbenmaradását és fejlődését."
"5. Az Egyezményben részes államok tiszteletben tartják a szülőknek, vagy, adott esetben a helyi szokás szerint, a nagycsaládnak vagy a közösségnek a gyámoknak vagy más, a gyermekért törvényesen felelős személyeknél azt a felelősségét, jogát és kötelességét, hogy a gyermeknek az Egyezményben elismert jogai gyakorlásához, képességei fejlettségének megfelelően, iránymutatást és tanácsokat adjanak."
Oszd meg a véleményed másokkal. (0 hozzászólás)