WAN2 Fesztivál - ott voltunk!

Végre eljött a csütörtök, összecuccoltunk és nekiindultunk, hogy bevegyük Mezőtúrt egy háromnapos hatalmas bulizás erejéig. Mire leértünk persze már alig akadt egy talpalattnyi hely, hogy felverjük a sátrat - ez nem csoda, hiszen eddig még sosem látott tömeg vonult le a fesztivál nulladik napjára az utóbbi napok kedvező időjárásának köszönhetően. Természetesen az időjárás azonnal rosszra fordult, ahogyan betettük a lábunkat, sajnos a szervezők ezt az egy problémát nem tudták megoldani tavaly óta.
Na sebaj, elsőként megrohamoztuk a Borsodi Malátabárt, ahol egy-egy korsó sört vettünk magunkhoz, majd elkezdődött a koncertről koncertre járás. Kezdetnek elnéztünk a Cadaveres de Tortugas hamvaiból újjáéledt Mangod Inc.-re, ami nagyon jó ráhangolódás volt a hétvégi zúzásra. Utána vissza a sörözőbe hallgatni a kívánságműsort, majd megint a Nagyszínpad a Neck Sprain-nel. Ezek után benéztünk a Multicaféba, ahol a megfelelő dohánytermék vásárlása esetén kapott kuponokat lehetett beváltani masszázsra, tetoválásra, egyebekre, illetve különböző magyar zenekarok koncertjeit lehetett élvezni. Többek között azért is szerettük ezt a helyet, mert a kapuban az őrök nagynyomású vízzel mosták le a sarat a cipőnkről - jelen esetben a meztelen talpunkról, ugyanis ezt találtuk a legkényelmesebb viseletnek a dagonyában. Rövid időre benéztünk az India sátorba is, hátha jut egy kis ingyenkaja a fáradt bulizóknak, aztán jól ottragadtunk egy másfél órás "Hare Krisnás" zenés- táncos mulatságon.
Az egész estét úgy tudnám jellemezni, hogy mászkáltunk, bele-belekóstoltunk az összes színpad kínálatába. Nagy élmény volt a Black Out unplugged koncertje, jól nyomták a fiúk, majd innen ellátogattunk a Pannonia All Stars Ska Orchestra bulijára, hogy egy kis ská-val levezessük a felgyülemlett sört, és megtanuljuk, hogy milyen jamaikai tánc is az a "kukimuki". Utána az Aljas Kúszóbab muzsikája kúszott be a fülünkbe, jótanácsokat adva, mit is kell csinálni, ha monokis lányokat látunk. Végezetül betértünk még egy búcsúsörre a Malátabárba, hogy a helyi szubkultúra tagjaival is megismerkedhessünk, majd szépen 3 óra magasságában visszakúsztunk a sátorba.
Ám ezzel a nap még nem ért véget, ugyanis előkerültek kedves sátorszomszédaink, nevezetesen Sakál és barátai, a punkok, akik elég részegek és elég rekedtek voltak ahhoz, hogy egész éjjel üvöltözzenek, mi pedig röhögjünk, mivel többek között megpróbáltak mindenkitől kaját, piát, cigit, törülközőt, illetve húszezrest is tarhálni - azt hiszem, ez volt a csúcs.

Másnap reggelre nagy kegyesen kaptunk egy kis napsütést, így a reggeli kisbolt-körút után kikötöttünk a melegvizes medencében, ahonnan pár óra után újult erővel távoztunk. A hatalmas eső miatt a délután nagy részét a Malátabárban ücsörögve töltöttük, ahol két focimeccs közben színpadra lépett a Replika unplugged formációban. A meccs után még elkaptuk a Tankcsapda végét, Lukácsék persze megint mindent beleadtak, nyomtak új és régi dalokat is, a tömeg pedig tombolt - mindenki fel volt már ajzva az est legnagyobb fellépőjére, a finn Apocalyptica-ra. A négytagú cselló-metál banda akkora show-t csinált, hogy mindenki teljesen bepörgött, egyszerűen fantasztikus volt amit műveltek, azt hiszem én ekkor kaptam sokkot. A koncert után még átbotorkáltunk a Pepsi színpadhoz, belekukkantottunk a Gravefruit és a Láma Dalai nevű együttesek koncertjébe, de elég hamar elpilledtünk, úgyhogy fél 3 környékén nyugovóra tértünk.

Harmadszor is felvirradt a nap a mezőtúri fesztiválozók fölött, ám ezúttal valóban szép nap volt, tele napsütéssel. Ennek örömére egész nap a medencében napoztunk - igazából erőnk se volt másra, a 2 napos folyamatos mászkálás-sörözés-dagonyázás teljesen lemerített, és az se segített, hogy Sakálék egész éjjel csinálták a fesztivált közvetlenül mellettünk. Mindenesetre a negyed 6-ra kiírt Subscribe koncert elég erős motiváló tényező volt, hogy mégis kimásszunk a vízből és embert varázsoljunk magunkból. A Subscribe után megint a szokásos délutáni-esti meccsnézés, megszakítva egy Eleven Hold koncerttel, ami elég rövidre sikerült, mivel a zenekar az úton kisebb akadályokba ütközött, így a koncert mindössze 30 percesre rövidült. A brazil meccs végeztével kissé elszontyolodva mentünk át meghallgatni a Paradise Lost-ot. Maga a koncert nagyon jó volt, a tömeg egy emberként énekelt, tényleg átvettük a hangulatot - a gond csak az volt, hogy immár harmadik napja nem aludtunk, nem fürödtünk meleg vízben és a sárban tapicskoltunk, szóval kicsit elcsigázottak voltunk, úgyhogy a Paradise Lost után már nem maradt energiánk megnézni az Eleven Hold és a Garden Of Eden koncertjeit - de sebaj, majd Hegyalján bepótoljuk.
Mindent összevetve iszonyatosan jó volt ez a 3 nap, a fesztiválok minden szépségével és árnyoldalával együtt nagyon élveztük, érzésem szerint mind a 10 ezer látogató, aki ott volt, osztja a véleményemet - és persze ott leszünk és bulizunk Hegyalján is, remélem ti is!

A fesztiválon készült képeket itt találod.