Kocogó utakon

Csak kevesen veszik a fáradtságot, hogy a főiskolánktól két-három kilométerre lévő nemzeti parkba sétáljanak el. Sokan nem is tudják természetesen, hogy egyáltalán a környékünkön létezik ilyen. Pedig ott a talaj tele zuzmókkal, jelezve, hogy a levegő is tiszta, végre madártrillát is hallhatunk, ami a Külker mellett elhaladó autók zaja helyett csak ritka alkalmakkor lehetséges.

A terep a Naplás-tó környékén található. Két módon érdemes ide eljutni: vagy hátul, a fekete kapun (a teniszpálya mellett) megyünk ki, és futunk nyílegyenesen előre. Ezután rétekhez érünk, elfordulunk jobbra, és átmegyünk a betonúton. Itt találjuk a buszmegállót. A másik mód az, ha a Külker mellett (Íjász utcán) felszállunk a 45-ös buszra, amelyről leszállunk az utolsó Mátyásföldi megállóban (így csak 3-4 állomást utazunk). Ily módon ugyanoda jutunk. Itt egy ösvényen lesétálunk a földútra, aminek a végén vár minket az Cinkotai erdő.

Rengeteg útvonal közül választhatunk. Például az első kisútból jobb kézre számtalan ösvény ered, amik egy gerincre vezetnek, innen szép a kilátás a távolabbi tájakra is. A másik lehetőség, hogy lefuthatunk a tó mellé, ahol a gáton átkelve egy vető területre tévedhetünk. Sok földút van a bevetett föld körül, ezek párhuzamosan futnak és a Nagytarcsai úthoz vezetnek, köztük sok helyen vannak kapcsolatok. Ám a földeknél és a parkerdőnél én jobban szeretem a Szilas-patakot, mely a Dunából ered, és több kilométer hosszan folyik Budapesten át, miután pedig átfolyt a IV. és XV. kerületen, elérkezik hozzánk, Mátyásföldre. Az említett patakunk partján azért öröm a futás, mert rendszeresen le van kaszálva, így kiemelkedően jó minőségű a futóterep. A gáttól tehát végig futhatunk egészen a Mátyásföld alsó HÉV-megállóig. A patakpartnak itt azonban nincs vége, egészen a Budapesti útig juthatunk el. Ha kifáradásnak nincs jele, akkor egész szép távot meg lehet tenni: minimum 10-15 kilométert. A kényelmesebbeknek ajánlom, hogy nyugodtan utazzanak egyet a HÉV-vel, majd ott, a híd mellett menjenek le, és eléjük tárul a part. Íme, itt a Szilaspatak térkép.

Ezeket az útvonalakat őszintén ajánlom bárkinek. Nincsenek túl messze, illetve a távolság sem tűnik fel, ha nem egyhangú köröket kell róni a futópályán. Ha a pályát választjuk, ott legjobb esetben tíz kör után unjuk meg. Többről még egyik ismerősömtől sem hallottam. Viszont ha a cinkotai erdőt, vagy a folyópartot választjuk, nem a belénk diktált távolságvágy, illetve a kötelező zsírégetés és a velejáró kilométerek számlálása jár majd az eszünkben, hanem a mellettünk felröppenő fácán tollazatának színei, vagy más madarak éneke.
Ám züllött alakokkal én az itt eltöltött másfél óra alatt nem találkoztam. Sötétedéskor ellenben nem vállalok felelősséget az idelátogatókért.

A hajléktalanok inkább egy másik folyópartot, a Rákos-patakot kedvelik. Én még nem találkoztam velük, ám legutóbb, amikor arra jártam, egy bácsi óva intett a továbbhaladástól - mivel a szakadt személyek elvileg a ruhát mosták a patakban. Oda a legkönnyebb úgy eljutni, hogy az Íjász utcán, a Bana-tanya mellett futunk el. Ennek a végén, kb. háromnegyed kilométerre egy rétecske vár, szintén jó minőségű földúttal. A tájat igaz csúfítja a balra elhelyezkedő illegális szeméttelep - ellenben a levegő itt is kiváló. Ha az úton tovább futunk, lassan akár rátérhetünk a sínekre is, ezeken végig futva eljutunk egy erdőbe, amit a Rákos-folyó szel át. (Elvileg ott látták a pihenő hajléktalanokat.) Ennek a partja sokszor lekaszált, illetve ha átmegyünk a túlpartra, eljuthatunk Rákosligetbe is. Nem nagy távolság, kellemes útvonal - én még semmi veszélyeset nem tapasztaltam errefelé sem, de azért jobb, ha nem egyedül tévedtek errefelé. Térkép ehhez is van.

A harmadik lehetőség, ha Újmátyásföldre megyünk. Itt is természetesen földút van, illetve egy erdőcske. Úgy kell eljutni, hogy a HÉV vonalán elfutunk a 92-es második megállójába. Itt átmegyünk a másik oldalra (azaz az iskolánktól távolabb esőbe), ahol a Demeter utcán végigfutunk, majd áttérünk a Sarjú útra. Nem különösebben bonyolult eljutni ide sem, bár erről sajnos nem készültek olyan szép képek, mint a másik két útvonalról.

Mindezek után csak bátorítanék mindenkit, hogy ne csak a bejárt útvonalakon futkározzanak, hanem nézzenek kicsit körül a kerületünkben. Ismerjük meg Mátyásföldet, szívjunk jó levegőt