EVS - A kihasználatlan lehetőség

Az EVS, az European Voluntary Service, amit "az Európai Bizottság hozott létre, hogy az Európában élő fiataloknak lehetőséget adjon, hogy tudásuk, készségeik fejlesztésére, elősegítse a fiatalok társadalmi beilleszkedését és ösztönözze kezdeményező-készségüket, segítse a diszkrimináció és a társadalmi egyenlőtlenség minden formájának megszüntetését, lehetőséget adjon a fiatalok szolidaritásérzékének szabad kifejezésére" - áll a gyönyörű kiadvány elején. Mi valósul meg mindebből?

Elöljáróban annyit, hogy megvan rá a lehetőség, hogy kimenjünk Európa bármely uniós országába világot látni. A baj csak az, hogy erről nem tud senki. Tavaly kb. 150 fiatal vett részt a programban, ami elenyésző szám az összes kiutazóéhoz képest. Szerintem azért, mert egyrészt nem ismerik, miként kell egyáltalán jelentkezni. Pedig ez igencsak egyszerű:
Először is kell egy külföldi fogadószervezet, akinél dolgozni fogunk.
Ehhez felmegyünk a hivatalos honlapra . Ott rákattintunk a The European database on approved host subjects-ra, aztán a hostprojectekre. Ott pedig lent a database-re. Kiválasztunk egy országot, rákeresünk alul. Egy halom projectlehetőség tárul szemeink elé, a kék azonosítóra rányomva megkapjuk, hogy hol, mit, hogyan kell csinálnunk, illetve a kapcsolatfelvétel lehetőségét.
Nos, kiválasztjuk a nekünk tetszőket. Ezután keresünk egy küldőszervezetet (civil szervezetet, pl. a planetclub(.hu)-t, de szerintem akár a HÖK is lehetne ilyen) - elküldjük nekik a minden egyes szervezethez megírt motivációs levelünket és az önéletrajzunkat. Ezután várunk. Sajnos tény, hogy a felkapottabb helyekre nehéz kijutni, mert rendszerint már más országokból van elég jelentkező. Viszont úgy vélem, hogy olyan országokba, ahová eddig kevés magyar önkéntes jutott el, szívesen fogadnának minket. Ilyen például Liechtenstein (ahol német a hivatalos nyelv!), az uniós Luxemburg, a gyönyörű Izland (ahol elvileg a legtöbb zsebpénzt is adják :P ), vagy Görögország, Portugália, esetleg az északi Svégország, Finnország vagy Norvágia, nem beszélve Belgiumról, Dániáról. Szerintem ezek az országok sem rossz helyek, és ha kellő számú szervezetnek írunk (kb. 25-30-nak), akkor már elég jó esélyeink vannak.
Majd ha úgy látszik fogadnak, a küldő szervezetünk szinte mindent lezsíroz nekünk, bár a munkában nekünk is részt kell venni (pl. elküldenek a biztosítóhoz). Aztán megírjuk a pályázatot, és elküldjük a Mobilitáshoz. (Legközelebb április elsejéig kell leadni a projekttervünket, ezért nem árt korán nekilátni szervezkedni!) Mindezek után, ha sikerült a pályázat (ami általában sikerül, lévén nincs túljelentkezés), akkor szerencsénk van: kifizetnek mindent, vagy szinte mindent, elmegyünk, visszetérünk, és tömérdek csodás tapasztalatunkat az itthoni közösség szolgálatába állítjuk.

Hogy mégis mindez csodás ismertetés után miért nem tódulnak a fiatalok a nemzeti irodáinkhoz? A ok: ITT DOLGOZNI KELL!
Mi közül is választhatunk? Részt vehetünk környezetvédelmi vagy szociális projektekben (pl. hajléktalanok vagy idősek segítésében, vagy adományosztással kapcsolatban), oktatási és szakmai képzésben (pl. angolt tanítunk valahol) esteleg mentési, megelőzési, vagy újjáépítési munkában, az elmaradott terültetek fejlesztésében, illetve újjáépítésben (lsd. www.unaexchange.org ), békéltetésben (interkultúrális közös program) illetve a kultúrális örökség megőrzésében. Persze mindez a választott fogadónktól függ.
Tehát nem azért megyünk el messzi országokba, hogy ott is lustálkodjunk, vagy valamilyen pihi-szakon tanulásszunk. Itt kérem társadalmi munkáról van szó, komoly felelősség vállalásról, mások segítéséről. És pont ez, amiért mégsem annyira népszerűek ezek az önkéntes lehetőségek. Hiszen ha már valaki dolgozik, akkor fizetést vár érte, amiért aztán vacak és haszontalan dolgokat vesz valamelyik Plázában. Legtöbbünknek sajna nem érték az, ha munkánk célja nem a profit, hanem a segítség, mondjuk egy mosoly egy arcon.
Viszont még ha így is gondolkodunk, ennyire pragmatisták is vagyunk, akkor sem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy az önkéntes programok sokkal inkább életszerűbbek, gyakorlat-orientáltabbak, mint mondjuk egy külföldi felsőfokú tanintézmény képzése. Sokkal életszerűbb a tanulás, sokkal inkább alkalmazkodásra kényszerít (hiszen csoportban tevékenykedünk) - emiatt pedig szerintem többet lehetne az ilyen programokból tanulni, mint a hivatalos képzésből. A munkavállalói esélyeink jelentősen megnőhetnek, illetve az idegennyelvtudásunk is jelentősen fejlődhetne.
A másik dolog pedig az, hogy én részemről nem úgy képzelem az életemet, hogy két év múlva, szakmai gyakorlat után befejezem, lezárom a boldog diákéveket és elmegyek gürcölni. Szerintem ezzel még jó pár társam így van, ezért ne hagyjuk elszaladni mellettünk a lehetőségeket! Éljünk velük, és segítsünk másoknak!