Vita?
|
Írta: Namida | 2005. 04 21. |
Ma tartották a FIN-en a politikai vitafórumot uniós képviselőink,
Dominik, Krasznai és Majoros tanár urak résztvételével. A disputát
érdemes volt megnézni, mert talán kivonatául is szolgált a politikai
elitünk vitakultúrájának. Ez milyen? Szerintem...
A vita két főbb téma körül összpontosult, az egyik az európai ügyekkel foglalkozott, míg a másik inkább a belpolitikára fókuszált.
Az uniós kérdések közül előbb a bővitést, majd a francia népszavazás lehetséges kimeneteleit taglalák, ezután a Visegrádi 4-ekről ejtettek szót. Nem egymást meggyőzni próbálták - egy főiskolai disputa lehet, hogy erre nem is a legalkalmasabb terep - hanem inkább a párt-álláspontokat ismertették a lelkes hallgatósággal.
A tanulóknak természetes voltak kérdéseik, egyikünk azután tudakozódott például, hogy milyen beleszólásuk lesz a tanároknak illetve a diákságnak a Bolognai folyamatokba. Erre azonban sajnos egyik képviselőtől sem kaptunk érdemleges választ: az SZDSZ-es Dr. Szent-Iványi István biztosított minket, hogy a folyamatok elindultak, majd kissé később a Fideszt képviselő Dr. Schmitt Pál hozzátette, hogy kevés pénz áll a rendelkezésükre, illetve a diplomarendszert is egységesíteni kell még. Beszélt még a tudás alapú társadalomról, az életfogytig tartó tanulás fontosságáról és más lélekemelő dolgokról is - ellenben a diák kérdésére ő sem válaszolt.
Más kérdéseket is figyelmetlenül hagytak a politikusaink. Például már a belpolitikai kérdéskörben a vita vége felé egyikünk azt kérdezte, hogy milyen lépéseket fognak tenni azért, hogy a 2006-os választás ne durvuljon el. Ennek a kérdésnek viszont már voltak előzményei: a belpolitikai részt ugyanis Dominik tanár úr vezette be azzal, hogy a politika egyre kevesebb embert érdekel, a politikai elitünk képtelen a kulturált vitára - megosztó és demoralizáló fogalmakat használ. Ezt illusztrálva idézett a jobboldali szóhasználatból - csokrot a sárdobálásból.
A visszhang természetesen nem maradt el: Schmitt Pál miután kijelentette, hogy nem veszi magára Dominik kritikáit, KISZ-nevelőintézetnek nevezte iskolánkat, hozzátéve hogy csak azért nem hagyja el a Kádár-intézetet, mert még szükség lehet rá, ezután pedig szenvedélyesen a baloldali demagógiáról: konkrétan a kettős népszavazáskor keltett román népességbeáramlásról szóló mendemondákat és azok terjesztőit ítélte el. Végül kérte, hogy Dominik nevezze meg a forrásokat, és így zárta mondandóját: "bár rám zúdította a panaszáradatot, de én igenis meghallgatok másokat".
Ezután Kósáné Dr. Kovács Magda emelt szót, azzal kezdve, hogy ő márpedig Fideszes barátjával ellentétben mindent magára vesz, mert csak így képes az önvizsgálatra. Szép válasz, kár hogy logikailag ez sem állja helyét, mert Schmitt igenis magára vette a tanár úr szavait. Majd Kósáné még szólt az európai stílusról, illetve arról, hogy amúgy Schmitt úriember, mert például mindig leveszi a bőröndjét a repülőgépnél. Ekkor nagyon barátságos hangvételben beszélt a Fideszes képviselőről és vele, többek között kedvesemnek is szólította.
A megjelent politikusok amúgy egymással eléggé emberien viselkedtek, alapjában pedig kulturált vitáról beszélhetünk. Bár a kulturáltsághoz az is hozzátartozna talán, hogy egymás mondókájára több figyelemmel reagáljanak. Vagy egyáltalán higgadságot várhatnánk el a partnerektől, ahogy Schmitt kirohanása után Dominik tanár úr megjegyezte: nem sértődéssel kellene válaszolni. Erre a válasz Schmitt részéről az volt, hogy Dominik amúgy egyoldalú, mert nem vizsgálta meg a bal oldalú politika szintén csak sárdobálós modorát, ekkor konkrét példákat is citált (amit ebben a cikkben érthető okokból nem közlök). Tulajdonképpen ez felesleges is lett volna, mert a tanár úr nem nevezett meg sajnos forrásokat, amik nélkül ugye az érvelése is kissé veszít meggyőzőerejéből.
Ezek után érdemes még szót ejteni a zárszavakról.
Kósáné Dr. Kovács Magda a vitát így zárta: "Lássátok, ilyenek vagyunk mi politikusok. Ne haragudjatok a kollektív tegezésért." A hallgatóságot ezek után mint lehető követőikként nevezte meg, hozzátéve, hogy reméli, hogy ha nem ábrádultunk még ki (akár miattuk) a politikából, akkor örömmel venné, hogyha a legszorgalmasabb, legfelkészültebb társaink majd a helyükbe lépnének. "... több eredménnyel, mint mi tettük" - fejezte be, számomra nagyon szimpatikus módon. Valami halovány ígéretet is tett arra, hogy 2009-ben politikai pályáját befejezi, talán visszatér ismét a tanításhoz. Oktatóként szimpatikusabb az ember, mint politikusként - talán.
Ezután az SZDSZ-es Szent-Iványi beszélt, visszatérve a Dominik-vitához és az országházi sárdobáláshoz, elmondva, hogy ahol sajtó van, ott durvság is van, hiszen a "média nagy úr".
Csak hogy a média is csak azt közvetíti ami történik - bár ezt sajna senki nem tette hozzá.
Majd Schmitt Pál szólt: előbb arra kérte a közönséget, hogy ne veszítsük el az érdeklődésünket az európai ügyek iránt, majd a nyelvtanulás fontosságát hangsúlyozta, hogy szükség van 2-3 nyelv felsőfokú ismeretére, mert a szakbizottságokban és a folyosókon ugye nincs fordítás! Aztán megkért, hogy önként képezzük magunkat, tanuljunk, majd hozzátette volt élsportoló voltához híven, hogy a testedzés sem elhagyagolható a tudásemelés mellett, majd örömét fejezte ki, hogy ilyen jó kondiban vagyunk. :D
Örömmel fogadtuk. Mint ahogy a vitát is szivesen láttuk, bár akkor talán több értelme lett volna, ha a résztvevők jobban reagáltak volna egymás szavára.
Az uniós kérdések közül előbb a bővitést, majd a francia népszavazás lehetséges kimeneteleit taglalák, ezután a Visegrádi 4-ekről ejtettek szót. Nem egymást meggyőzni próbálták - egy főiskolai disputa lehet, hogy erre nem is a legalkalmasabb terep - hanem inkább a párt-álláspontokat ismertették a lelkes hallgatósággal.A tanulóknak természetes voltak kérdéseik, egyikünk azután tudakozódott például, hogy milyen beleszólásuk lesz a tanároknak illetve a diákságnak a Bolognai folyamatokba. Erre azonban sajnos egyik képviselőtől sem kaptunk érdemleges választ: az SZDSZ-es Dr. Szent-Iványi István biztosított minket, hogy a folyamatok elindultak, majd kissé később a Fideszt képviselő Dr. Schmitt Pál hozzátette, hogy kevés pénz áll a rendelkezésükre, illetve a diplomarendszert is egységesíteni kell még. Beszélt még a tudás alapú társadalomról, az életfogytig tartó tanulás fontosságáról és más lélekemelő dolgokról is - ellenben a diák kérdésére ő sem válaszolt.
Más kérdéseket is figyelmetlenül hagytak a politikusaink. Például már a belpolitikai kérdéskörben a vita vége felé egyikünk azt kérdezte, hogy milyen lépéseket fognak tenni azért, hogy a 2006-os választás ne durvuljon el. Ennek a kérdésnek viszont már voltak előzményei: a belpolitikai részt ugyanis Dominik tanár úr vezette be azzal, hogy a politika egyre kevesebb embert érdekel, a politikai elitünk képtelen a kulturált vitára - megosztó és demoralizáló fogalmakat használ. Ezt illusztrálva idézett a jobboldali szóhasználatból - csokrot a sárdobálásból.
A visszhang természetesen nem maradt el: Schmitt Pál miután kijelentette, hogy nem veszi magára Dominik kritikáit, KISZ-nevelőintézetnek nevezte iskolánkat, hozzátéve hogy csak azért nem hagyja el a Kádár-intézetet, mert még szükség lehet rá, ezután pedig szenvedélyesen a baloldali demagógiáról: konkrétan a kettős népszavazáskor keltett román népességbeáramlásról szóló mendemondákat és azok terjesztőit ítélte el. Végül kérte, hogy Dominik nevezze meg a forrásokat, és így zárta mondandóját: "bár rám zúdította a panaszáradatot, de én igenis meghallgatok másokat".Ezután Kósáné Dr. Kovács Magda emelt szót, azzal kezdve, hogy ő márpedig Fideszes barátjával ellentétben mindent magára vesz, mert csak így képes az önvizsgálatra. Szép válasz, kár hogy logikailag ez sem állja helyét, mert Schmitt igenis magára vette a tanár úr szavait. Majd Kósáné még szólt az európai stílusról, illetve arról, hogy amúgy Schmitt úriember, mert például mindig leveszi a bőröndjét a repülőgépnél. Ekkor nagyon barátságos hangvételben beszélt a Fideszes képviselőről és vele, többek között kedvesemnek is szólította.
A megjelent politikusok amúgy egymással eléggé emberien viselkedtek, alapjában pedig kulturált vitáról beszélhetünk. Bár a kulturáltsághoz az is hozzátartozna talán, hogy egymás mondókájára több figyelemmel reagáljanak. Vagy egyáltalán higgadságot várhatnánk el a partnerektől, ahogy Schmitt kirohanása után Dominik tanár úr megjegyezte: nem sértődéssel kellene válaszolni. Erre a válasz Schmitt részéről az volt, hogy Dominik amúgy egyoldalú, mert nem vizsgálta meg a bal oldalú politika szintén csak sárdobálós modorát, ekkor konkrét példákat is citált (amit ebben a cikkben érthető okokból nem közlök). Tulajdonképpen ez felesleges is lett volna, mert a tanár úr nem nevezett meg sajnos forrásokat, amik nélkül ugye az érvelése is kissé veszít meggyőzőerejéből.
Ezek után érdemes még szót ejteni a zárszavakról.Kósáné Dr. Kovács Magda a vitát így zárta: "Lássátok, ilyenek vagyunk mi politikusok. Ne haragudjatok a kollektív tegezésért." A hallgatóságot ezek után mint lehető követőikként nevezte meg, hozzátéve, hogy reméli, hogy ha nem ábrádultunk még ki (akár miattuk) a politikából, akkor örömmel venné, hogyha a legszorgalmasabb, legfelkészültebb társaink majd a helyükbe lépnének. "... több eredménnyel, mint mi tettük" - fejezte be, számomra nagyon szimpatikus módon. Valami halovány ígéretet is tett arra, hogy 2009-ben politikai pályáját befejezi, talán visszatér ismét a tanításhoz. Oktatóként szimpatikusabb az ember, mint politikusként - talán.
Ezután az SZDSZ-es Szent-Iványi beszélt, visszatérve a Dominik-vitához és az országházi sárdobáláshoz, elmondva, hogy ahol sajtó van, ott durvság is van, hiszen a "média nagy úr".
Csak hogy a média is csak azt közvetíti ami történik - bár ezt sajna senki nem tette hozzá.
Majd Schmitt Pál szólt: előbb arra kérte a közönséget, hogy ne veszítsük el az érdeklődésünket az európai ügyek iránt, majd a nyelvtanulás fontosságát hangsúlyozta, hogy szükség van 2-3 nyelv felsőfokú ismeretére, mert a szakbizottságokban és a folyosókon ugye nincs fordítás! Aztán megkért, hogy önként képezzük magunkat, tanuljunk, majd hozzátette volt élsportoló voltához híven, hogy a testedzés sem elhagyagolható a tudásemelés mellett, majd örömét fejezte ki, hogy ilyen jó kondiban vagyunk. :DÖrömmel fogadtuk. Mint ahogy a vitát is szivesen láttuk, bár akkor talán több értelme lett volna, ha a résztvevők jobban reagáltak volna egymás szavára.
