A cél ismét a fegyverkezés

20 évvel a kommunizmus és kapitalizmus harca után az új ellenséget terrorizmusnak nevezik, vagy egyszerűbb szavakat használva: harc a befolyásért az energiahordozókban gazdag területeken. Erre a célra a legtöbbet már 50 éve az USA áldozza. Tavaly ez az összeg 607 milliárd dollár volt. Európában a franciák és az angolok valamivel több mint 60-60 milliárdot költenek, Ázsiában a kínaiak vezetnek, bevallásuk szerint 85 milliárd dollárral, (de ezt az USA vitatja, állításuk szerint majd kétszer ennyit), az arab térségben Szaúd-Arábia a legnagyobb fegyverkező a tavalyi 38 milliárd dollárjával és az egykori szuperhatalom Oroszország 2008-as hadikiadása éppen nem érte el a 60 milliárdot.

Amit szükséges megérteni, hogy az USA kiugróan magas költségeit nem csak hatalmas légi és tengeri flotta fenntartása, az Iraki és Afganisztáni háború finanszírozása (a szövetségesek eddig 900 milliárd dollárt költöttek a háborúra), de az új technológiák kifejlesztése és alkalmazása is jelentősen növeli. Ezeket az újításokat pedig nem csak a hadseregen belül, de a civil életben is hasznosítani lehet. Az olyan óriás konzorciumok, mint a Boeing, amely mellesleg a világ legnagyobb hadianyag beszállítója, (tavalyi bevétele ebből az ágazatból több mint 30 milliárd dollár), az állami finanszírozású kutatások eredményeit, takarékosabb, környezet-kímélőbb és biztonságosabb konstrukciók megalkotására is fel tudják használni. Ilyen a Boeing 787 Dreamliner, illetve az európai konkurens, az Airbus A350 XWB típusjelzésű modellje is. Az új típusok gyártásához pedig új gyárakat is építenek, amely alapjában véve is komoly beruházás és számos új munkahely megteremtését is jelenti. Az új megoldásokhoz, új alapanyagok is szükségesek, amikhez szélesíteni kell a beszállítók körét, még további állásokat teremtve. És ez még csak egy cég és egy ágazat volt.

A fejlesztések nem csak a nyugati világban, de az új erőre kapó Oroszországban is megkezdődtek. Nemrég jelentett be az orosz kormány egy 5 milliárd rubel nagyságú korszerűsítő programot, amelynek keretén belül új, korszerű a hadipart kiszolgáló gyárakat építenek és mellette fejlesztik a szükséges infrastruktúrát is. Ez a fajta fejlesztő program pedig a külföldi befektetőknek is felkeltheti az érdeklődését. Még ma is számos országban használják a hidegháborús korszakból hátra maradt orosz fegyver-rendszereket, olcsó karbantartási és egyszerű működtetésük miatt. Ha ugyanebben az irányban kezdik újra a fejlesztéseket az energiahordozók eladásából létrejött forrásokból, megint komoly konkurense lehet a fegyverpiacon a nyugatnak, középutat képezve drága magas hatásfokú amerikai és az olcsó, de minőségileg nem a legjobb kínai-indiai fegyverkínálatnak.

Az igazi hatalmat mégsem a szokványos hadviselési formák eszközei jelentik, hanem a nukleáris hadviseléshez szükséges eszközök birtoklása és azok eljuttatásának képessége a szükséges célponthoz. Vagyis, aki tud építeni egy atombombát és mellé egy interkontinentális rakétát, az már a legkomolyabb fenyegetés és akár katonai közbelépéshez is vezethet. Ezt egyelőre a médiában mostanában sokat szereplő Észak-Korea nem tudja teljesíteni, mivel nem rendelkezik a szükséges rakéta technológiával. De a tudásuk és forrásaik megléte egy atombomba megépítéséhez, így is komoly problémaforrás, amivel foglalkozni kell. Másik, nem a megszokott hadviseléshez tartozó fegyverforma, a vegyi fegyverek. Jelentősége és hatásfoka is elmaradt a nukleáris fegyverekétől, de a hadviselésben ugyanúgy tiltják és félnek a használatától. Sajnos ezzel nem mindenki van így, mivel Izrael még napjainkban is számos alkalommal használja a kevésbé pusztítóbb fajtáit. A hadiparban és gazdasági termelésben  viszont, ezeknek a fegyvereknek, nincs jelentősebb szerepük, de annál jelentősebb a befolyásoló képességük a nemzetközi gazdaságpolitikára.

Az egészben a legszomorúbb, hogy hiába jelent gazdasági növekedést és állásteremtést az újrafegyverkezés, ha az új fegyverek megvásárlásával a régieket nem megsemmisítik, hanem eladják akár olyan helyekre is, mint Afrika, Közel-Kelet, Dél-Amerika és Délnyugat-Ázsia, ahol a helyi lázadók, forradalmárok, szabadságharcosok és jogilag elismert államok saját igényeik kielégítéséhez szükséges hatalmi pozíciók megszerzésére, illetve területi terjeszkedéshez használják, akár a népirtás árán is.


Oszd meg a véleményed másokkal. (0 hozzászólás)