Marketingkommunikáció szakirány
|
Írta: Silence | 2009. 06 06. |
Hova tovább KM-es? Nincs még végleges döntésed? Érdekel a média világa, odavagy a reklámokért? Kreatívan oldod meg az eléd kerülő problémákat? Ha igen, akkor ezt érdemes elolvasnod. Ebben a cikkben betekintést nyerhetsz a marketingkommunikáció szakirányba, mire számíthatsz, ha ezt választod. Minderről mesél nekünk Bánhegyi István hallgató.
Miért ezt a szakirányt választottad?
Amikor felvettek a Külkerre, még nem tudtam, hogy diplomával a kezemben pontosan mivel akarok majd foglalkozni, de legjobban a kommunikációval, illetve a média világával kapcsolatos órákat vártam. Ahogy teltek a félévek, és közeledett a szakirányválasztás, egyre jobban figyeltem a felettem járó évfolyam véleményét, hogy az egyes szakirányok mennyit és mit tudnak adni az elöttünk járóknak. A reklám szakirányról pedig túlzás nélkül csak jót hallottam, ráadásul olyan emberek véleménye volt ez, akikről magam is azt gondoltam, hogy jókedélyű, aktív, bátran gondolkodó, a korukat és környezetüket értő emberek. Megtetszett a légkör, amit a szakirányon teremtettek maguknak. Szerettem volna én is ilyen klassz csapat részévé válni.
Mennyire vagy vele megelégedve?
Teljesen. Mégpedig nem csak a légkör és a hangulat miatt, hanem a kiváló szakmai előadások miatt is. Már a szakirányon tanító külkeres tanáraink szakmai hozzáállása is példás, de ezt még tovább fokozták külső előadók meghívásával. Talán minden hétre jutott egy szaktekintély, legyen akár reklámügynökségnél, akár valamely multinál dolgozó marketinges, akik pótolhatatlan, máshol nem megszerezhető tudással bővítették ismereteinket. Sok céghez bejutottunk amolyan "gyárlátogatásra", részt vehettünk reklámfilmforgatáson és több szakmai konferencián is. Ezek persze mind lehetőségek, amikkel élni kell. El lehet végezni a szakirányt az ilyen pluszok nélkül is, de minek? Aki csak szeretne végre egy diplomát, annak hess innen. Aki rengeteg újat akar tanulni, és maga is időt és energiát nem kímélve akarja átélni eddigi tanulmányai legjobb évét, annak pedig nyitva a kapu. Nem fog csalódni.
Mesélj a szakirányról: hányan vagytok?
A markkom szakirányon a létszám általában 40 fő körül szokott alakulni, és legjobb tudomásom szerint ez az elkövetkező években is így lesz. Az 2008/09-es év azonban különleges volt. A normál, harmadéves, bolognai rendszerű képzésben tanuló 40 főt további 40 hallgató egészítette ki. Ők voltak azok, akik még pont a bolognai rendszer bevezetése előtt kezdték meg a tanulmányaikat, de külföldön tanultak 1-2 félévet, vagy más okból halasztottak, így csak most jutottak el a szakirányválasztásig. Részint a Külker kari vezetőségének, valamint a markkom szakirányt vezető tanáraink áldozatos munkájának köszönhetően végül sikerült ezzel a duplázott létszámmal is elindítani a szakirányt. Ez persze komoly plusz terheket rótt az oktatókra, ezért is nagy köszönettel tartozunk nekik, hogy megadták nekünk a képzésben való részvétel lehetőségét!
Így lettünk volna együtt 80-an, csakhogy a KVIF-en is van KM szak, így ők is igényt tartottak a markkom szakirányra. Ezt a gyakorlatban úgy lehetett megoldani, ha az elméleti órák összevonva, a szemináriumok pedig kinek-kinek a saját karán vannak megtartva. Szóval elméleti órán előfordult a 100 feletti létszám is.
Mekkora az összetartás a hallgatók között?
A markkom (reklám)-szakirány sosem azoknak a hallgatóknak szólt, akik csak túl akarják élni valahogy a főiskolát. Ide mindig is olyan hallgatók jelentkeztek (illetve azokat vették fel), akik kifejezetten motiváltak, komoly szakmai érdeklődésről tettek tanubizonyságot a tanszék előtt. Nyilván van egy jelentkezési rangsor, amit részben az előfeltételi tárgyak, részben egy motivációs levél, esetleg több személyes beszélgetés alapján tudnak a tanszék felelős oktatói meghatározni. Nade hogyan jön ez az összetartáshoz? Aki ide bejut, az tudja mit akar, és a legjobb helyen van ahhoz, hogy azt el is érje. Ergo az első perctől az utolsóig egy nagy család vagyunk. Legyen szó bármilyen házon belüli versenyről, vagy heti elkészítendő prezentációkról, egy egészséges versenyszellem hajt minket, hogy jobbak és jobbak legyünk egymáshoz képest is. Viszont ez csak úgy lehetséges, ha nyitottak vagyunk egymásra és egymás munkájára, ha képesek vagyunk észrevenni saját hibáinkat, és készek vagyunk tanulni a másiktól. Ez pedig hihetetlen erőként kovácsol össze minket.
De nem volt ez másképp korábban sem, és remélem így is fog maradni. Jelenleg a reklámszakma legnagyobb hazai elismerése a Reklám-Oscarként is emlegetett Aranypenge díj. Az év legjobb hazai készítésű reklámjai versengenek érte. Volt szerencsénk ott lenni ezen a díjátadón néhány tanárunk társaságában. A díjnyertes reklámok készítői egymás után léptek a pódiumra, miközben tanárunk szinte minden második díjazott esetében két dolgot súgott a fülünkbe: az illető kereszt- vagy becenevét, és azt, hogy melyik évfolyamon végzett itt a Külkeren. Legtöbbjükkel a ceremónia utáni állófogadáson személyesen is megismerkedtünk. Büszkék voltunk rájuk, ők pedig a szakma legnagyobb elismerésével a kezükben büszkék voltak ránk, külkeres utánpótlásra. Meséljek még az összetartásról?
Amikor felvettek a Külkerre, még nem tudtam, hogy diplomával a kezemben pontosan mivel akarok majd foglalkozni, de legjobban a kommunikációval, illetve a média világával kapcsolatos órákat vártam. Ahogy teltek a félévek, és közeledett a szakirányválasztás, egyre jobban figyeltem a felettem járó évfolyam véleményét, hogy az egyes szakirányok mennyit és mit tudnak adni az elöttünk járóknak. A reklám szakirányról pedig túlzás nélkül csak jót hallottam, ráadásul olyan emberek véleménye volt ez, akikről magam is azt gondoltam, hogy jókedélyű, aktív, bátran gondolkodó, a korukat és környezetüket értő emberek. Megtetszett a légkör, amit a szakirányon teremtettek maguknak. Szerettem volna én is ilyen klassz csapat részévé válni.
Mennyire vagy vele megelégedve?
Teljesen. Mégpedig nem csak a légkör és a hangulat miatt, hanem a kiváló szakmai előadások miatt is. Már a szakirányon tanító külkeres tanáraink szakmai hozzáállása is példás, de ezt még tovább fokozták külső előadók meghívásával. Talán minden hétre jutott egy szaktekintély, legyen akár reklámügynökségnél, akár valamely multinál dolgozó marketinges, akik pótolhatatlan, máshol nem megszerezhető tudással bővítették ismereteinket. Sok céghez bejutottunk amolyan "gyárlátogatásra", részt vehettünk reklámfilmforgatáson és több szakmai konferencián is. Ezek persze mind lehetőségek, amikkel élni kell. El lehet végezni a szakirányt az ilyen pluszok nélkül is, de minek? Aki csak szeretne végre egy diplomát, annak hess innen. Aki rengeteg újat akar tanulni, és maga is időt és energiát nem kímélve akarja átélni eddigi tanulmányai legjobb évét, annak pedig nyitva a kapu. Nem fog csalódni.
Mesélj a szakirányról: hányan vagytok?
A markkom szakirányon a létszám általában 40 fő körül szokott alakulni, és legjobb tudomásom szerint ez az elkövetkező években is így lesz. Az 2008/09-es év azonban különleges volt. A normál, harmadéves, bolognai rendszerű képzésben tanuló 40 főt további 40 hallgató egészítette ki. Ők voltak azok, akik még pont a bolognai rendszer bevezetése előtt kezdték meg a tanulmányaikat, de külföldön tanultak 1-2 félévet, vagy más okból halasztottak, így csak most jutottak el a szakirányválasztásig. Részint a Külker kari vezetőségének, valamint a markkom szakirányt vezető tanáraink áldozatos munkájának köszönhetően végül sikerült ezzel a duplázott létszámmal is elindítani a szakirányt. Ez persze komoly plusz terheket rótt az oktatókra, ezért is nagy köszönettel tartozunk nekik, hogy megadták nekünk a képzésben való részvétel lehetőségét!
Így lettünk volna együtt 80-an, csakhogy a KVIF-en is van KM szak, így ők is igényt tartottak a markkom szakirányra. Ezt a gyakorlatban úgy lehetett megoldani, ha az elméleti órák összevonva, a szemináriumok pedig kinek-kinek a saját karán vannak megtartva. Szóval elméleti órán előfordult a 100 feletti létszám is.
Mekkora az összetartás a hallgatók között?A markkom (reklám)-szakirány sosem azoknak a hallgatóknak szólt, akik csak túl akarják élni valahogy a főiskolát. Ide mindig is olyan hallgatók jelentkeztek (illetve azokat vették fel), akik kifejezetten motiváltak, komoly szakmai érdeklődésről tettek tanubizonyságot a tanszék előtt. Nyilván van egy jelentkezési rangsor, amit részben az előfeltételi tárgyak, részben egy motivációs levél, esetleg több személyes beszélgetés alapján tudnak a tanszék felelős oktatói meghatározni. Nade hogyan jön ez az összetartáshoz? Aki ide bejut, az tudja mit akar, és a legjobb helyen van ahhoz, hogy azt el is érje. Ergo az első perctől az utolsóig egy nagy család vagyunk. Legyen szó bármilyen házon belüli versenyről, vagy heti elkészítendő prezentációkról, egy egészséges versenyszellem hajt minket, hogy jobbak és jobbak legyünk egymáshoz képest is. Viszont ez csak úgy lehetséges, ha nyitottak vagyunk egymásra és egymás munkájára, ha képesek vagyunk észrevenni saját hibáinkat, és készek vagyunk tanulni a másiktól. Ez pedig hihetetlen erőként kovácsol össze minket.
De nem volt ez másképp korábban sem, és remélem így is fog maradni. Jelenleg a reklámszakma legnagyobb hazai elismerése a Reklám-Oscarként is emlegetett Aranypenge díj. Az év legjobb hazai készítésű reklámjai versengenek érte. Volt szerencsénk ott lenni ezen a díjátadón néhány tanárunk társaságában. A díjnyertes reklámok készítői egymás után léptek a pódiumra, miközben tanárunk szinte minden második díjazott esetében két dolgot súgott a fülünkbe: az illető kereszt- vagy becenevét, és azt, hogy melyik évfolyamon végzett itt a Külkeren. Legtöbbjükkel a ceremónia utáni állófogadáson személyesen is megismerkedtünk. Büszkék voltunk rájuk, ők pedig a szakma legnagyobb elismerésével a kezükben büszkék voltak ránk, külkeres utánpótlásra. Meséljek még az összetartásról?
Az előadók is ilyen lelkesen viszonyulnak hozzátok?
Azt hiszem, lelkes az pont jó szó. Egyrészt sokan örülnek annak, ha átadhatnak valamit a tudásukból a jövő nemzedékének. Gyakran hallani, hogy egy-egy szakma miként higul fel, vagy hogy milyen problémák vannak a szakmák oktatásában. Na itt aztán a szakma legjobbjainak a kezében vagyunk, tényleg csak rajtuk múlik, hogy milyen mennyiségű és minőségű tudást öntenek a fejünkbe. Én azt tapasztaltam, hogy minden előadó, aki elfogadta a tanszék meghívását, kihívásként, megtiszteltetésként élte azt meg, és ezekből fakadóan nagyon komolyan is vette a feladatát, igyekezett maradandó élménnyel szolgáni számunkra.
Gyakran beszélgetek más egyetemek/főiskolák hallgatóival. Mindig van a beszélgetésnek egy pontja, ahol megkérdezik, hogy melyik suliból jövök. A reakciójuk kivétel nélkül olyasmi szokott lenni, hogy "Jaj, de jó neked, és akkor nálatok tanít a ........ ?!" – és most direkt nem mondok nevet, mert eddig vagy tíz befejezéssel hallottam ezt a kérdést. Olyan szakemberek nevével, akik elfoglaltságuk miatt máshol nem elérhetők, hozzánk mégis eljönnek órát adni. Ezt pedig tudják jól az adott budapesti és vidéki egyetemek és főiskolák hallgatói is, akik a kérdést feltették. Picit irigykedtek. Nekünk nem kell. Nekünk házhoz jön a tudás.
Ha újra dönthetnél, megint ezt választanád?
Szerintem erre a kérdésre már sejthető a válasz. Egyébként igen. Sőt, szerintem legtöbb szakiránytársam nevében is mondhatom, hogy valójában soha el sem szakadok majd ettől.
Szakmailag ez az egy éve mennyit adott?
Általános rálátást a reklámszakma egészére, és igény szerint lehetőséget az elmélyülésre egy-egy részletében. A reklámszakma nem csak azt jelenti, hogy te találod ki a következő csokireklámot. Elképzelhető persze ez is. De lehetsz benne grafikus, fotós, art director. Vagy dolgozhatsz a pénzügyi osztályon, ekkor a te kezedben van a költségvetés. Emellett lehetsz PR-os, account, ilyenkor ügyfél és ügynökség között tartod a kapcsolatot, ápolod a jó viszonyt. A sor nagyon hosszú. A szakirány első napján valószínű más akarsz lenni, mint az utolsón. A döntés biztonságát adta ez az év.
Milyennek látod az elhelyezkedési lehetőségeidet az itt megszerzett tudással?
Erre én nem tudok felelős választ adni. Inkább segítek felkészülni egy szakmabeli sajátosságra. A reklámszakmában a gyakornokok nem kapnak fizetést. Pont. Ez lehet három hónap, de lehet hat is. A lényeg, hogy én még nem hallottam olyanról, hogy valaki ebben az időszakban fizetést kapott volna. Igen, ingyen dolgoztatnak. Csakhogy a legjobbak akarnak bekerülni a legjobbakhoz. Ilyenkor pedig bizonyítani kell. Ez van. Jó előre tudni, de aki emiatt eltántorodik, az jobb, ha bele se kezd.
Mit változtatnál a szakirányon?
Miután az első félév végére kialakul a hallgatókban, hogy nagyjából a szakma mely területei érdeklik, lehetne szakirányon belül egyfajta specializációs lehetőséget adni, akár a normál órákon túl, fakultáció jelleggel. Tehát ha engem a reklámfotózás érdekel, akkor meghívni egy profi reklámfotóst, amire nyilván a normál órán nincs igény, hiszen a többségünk nem akar fotós lenni. Persze nem csak a fotózást lehetne kiemelni.
Oszd meg a véleményed másokkal. (0 hozzászólás)
Szerintem erre a kérdésre már sejthető a válasz. Egyébként igen. Sőt, szerintem legtöbb szakiránytársam nevében is mondhatom, hogy valójában soha el sem szakadok majd ettől.
Szakmailag ez az egy éve mennyit adott?Általános rálátást a reklámszakma egészére, és igény szerint lehetőséget az elmélyülésre egy-egy részletében. A reklámszakma nem csak azt jelenti, hogy te találod ki a következő csokireklámot. Elképzelhető persze ez is. De lehetsz benne grafikus, fotós, art director. Vagy dolgozhatsz a pénzügyi osztályon, ekkor a te kezedben van a költségvetés. Emellett lehetsz PR-os, account, ilyenkor ügyfél és ügynökség között tartod a kapcsolatot, ápolod a jó viszonyt. A sor nagyon hosszú. A szakirány első napján valószínű más akarsz lenni, mint az utolsón. A döntés biztonságát adta ez az év.
Milyennek látod az elhelyezkedési lehetőségeidet az itt megszerzett tudással?
Erre én nem tudok felelős választ adni. Inkább segítek felkészülni egy szakmabeli sajátosságra. A reklámszakmában a gyakornokok nem kapnak fizetést. Pont. Ez lehet három hónap, de lehet hat is. A lényeg, hogy én még nem hallottam olyanról, hogy valaki ebben az időszakban fizetést kapott volna. Igen, ingyen dolgoztatnak. Csakhogy a legjobbak akarnak bekerülni a legjobbakhoz. Ilyenkor pedig bizonyítani kell. Ez van. Jó előre tudni, de aki emiatt eltántorodik, az jobb, ha bele se kezd.
Mit változtatnál a szakirányon?
Miután az első félév végére kialakul a hallgatókban, hogy nagyjából a szakma mely területei érdeklik, lehetne szakirányon belül egyfajta specializációs lehetőséget adni, akár a normál órákon túl, fakultáció jelleggel. Tehát ha engem a reklámfotózás érdekel, akkor meghívni egy profi reklámfotóst, amire nyilván a normál órán nincs igény, hiszen a többségünk nem akar fotós lenni. Persze nem csak a fotózást lehetne kiemelni.
Oszd meg a véleményed másokkal. (0 hozzászólás)
