Katedra Nélkül - Dr. Ilyésné Dr. Molnár Emese
Nyakunkon a vizsgaidőszak. Bizonyára már mindannyiunk kisebb-nagyobb
intenzitással ugyan, de készül a nyári szünet előtti megmérettetésre.
Az elsősök és néhány kevésbé szerencsés felsőbb éves számára ez egyet
jelent a statisztika tárgy teljesítésére tett kísérlettel. Tényleg
olyan nehéz lenne? Dr. Ilyésné Molnár Emese tanárnőt faggattam a
sikeres statisztika vizsga mibenlétéről, és persze sok minden másról.
Bemutatkozásképpen mondana pár szót magáról? Mióta tanít a Külkeren?
2004 szeptemberében kerültem ide. Eredendően tőrzsgyökeres miskolci vagyok, végzettségem szerint matematikus és közgazdász is. A Miskolci Egyetemen tanítottam 1990-től, majd a férjem Budapesten kapott munkát és Gödöllőre költöztünk. Ráadásul pont úgy alakult, hogy felszabadult egy hely a Külkeren, így azóta tanítok itt statisztikát és operációkutatást.
Ha jól értesültem, a tanárnő ettől a félévtől az angol képzésen is tanít. Mennyire tartja nehéznek az idegen nyelven való oktatást?
Még a 80-as években szereztem egy angol szakfordítói diplomát, a tárgyat egyébként egy angol szakos kollégámmal tanítom. Akik hozzám járnak órára, azok tudják, hogy sokat beszélek. Ha látom, hogy nem érti a hallgató, akkor elkezdem másképp magyarázni. Az igazi nehézséget az okozza, hogy angolul ezt nem tudom megcsinálni. Annyiban is nehezebb, hogy akadnak olyan témák és fogalmak, amiket az angol szakirodalomban egész egyszerűen nem találunk meg. A hallgatók számára pedig nincs igazán "kész" könyv, az angol nyelvű tankönyveknek más a szerkezete, másra helyezik a hangsúlyt.
Az aktuálisabb dolgokra helyezve a hangsúlyt, nemrég zajlott le iskolánkban a FIN. Az ennek keretében rendezett Legyél Te Is Milliomos vetélkedőn a fődíj egy statisztika kettes volt. Nem elszomorító ez a tanárnő számára?
Ez a tanszékvezető-asszony hatáskörébe tartozott. Önmagában nem tartom elszomorítónak, hogy egy jegyet nem könnyű megszerezni, mert annyit is ér egy jegy, amennyire meg kell érte kűzdeni. Azt inkább elszomorítónak tartom, hogy mennyire tragikus néhányszor az eredmény. Nagyon nagy a szórás mind a félévek, mind a hallgatók között. A magyar oktatásban általában is nagy nehézséget okoz, hogy egy 30 fős csoportban ordító különbségek vannak. Igazából egyfajta átlagnak kellene tanítani. Aki nem érti, az nyilvánvalóan annyira le van maradva, hogy sokkal részletesebb oktatásra lenne szüksége vagy az elmaradások pótlására, azonban ha elkezdem részletesebben magyarázni, akkor a többiek fogják unni. Nagyon sokan nehezen veszik tudomásul, hogy ezt a tárgyat nem lehet úgy tanulni, hogy előveszem a könyvet és olvasom. Le kell ülni és meg kell oldani a feladatokat.
Ilyenkor gondolom sok hallgatóban fogalmazódik meg az a gondolat, hogy mi szükségük erre, mondván, úgyis marketingesek lesznek.
Ez a másik tévhit. Régebbi hallgatóim visszajelzései alapján az egyik legelső dolog, amivel találkoznak a munkahelyükön az a statisztika. Nem lehet kikerülni, hiszen az ember mindenütt találkozik adatokkal, elemzés nélkül az adatok pedig mit sem érnek. Különösen, amikor TDK dolgozat készítésére bíztatom a hallgatókat, akkor mondom, hogy ne kifejezetten a statisztika témakörében gondolkozzanak, hiszen bármely területen statisztikákba botlanak, amivel valamit kezdeni kell.
A tanárnő konzulensként tevékeny résztvevője a TDK-mozgalomnak. Ez diák korában is így volt?
Ez egy érdekes dolog, mert amikor egyetemista voltam, nem voltam hozzá elég bátor, és nem bíztatott senki. Ezt a hiányosságot próbálom pótolni a hallgatóknál. Sokszor csak egy kis noszogatás kell, azonban gyakran a hallgatók sem gondolják, hogy ők képesek egy ilyen teljesítményre. Ezért szoktam inspirálni a hallgatókat, hiszen - még ha nem is nyernek vele díjat, vagy nem jutnak el az országos fordulóra - hallatlan tapasztalatokra tehetnek szert.
Visszatérvén kicsit a statisztikához, hogy tudja megjegyezni a tanárnő azt a rengeteg képletet? Hasznosítja őket a mindennapi élet folyamán is?
Ezek már nem fejben tartott dolgok, igazán ki sem tudnám törölni őket. A mindennapokban akár a gazdasági híreket olvasom, akár a politikai pártok népszerűségéről hallok, egyből a számokat nézem. Úgy gondolom ez valahol már a véremben van. Egyfajta mellékhatás, ha nem is káros, de mellékhatás.
Miért olyan magas a bukási arány statisztikából? Nem elég szorgalmasak a hallgatók?
Az az igazság, hogy a tanszéken mi is nagyon gyakran keressük az okát. Volt olyan évfolyam, ahol rengeteg hallgató bukott meg, de utána rendkívül jó eredménnyel csinálták meg a vizsgakurzust. Amikor elkezdtem faggatni őket ennek okairól, sokan azt válaszolták, hogy egyszerűen nem volt rá idejük. Sajnos vannak olyanok is, akiknek a tanulási stratégiájuk nem megfelelő. Sokan megszokták, hogy bemagolják vagy felszínesen betanulják az anyagot, és így sajnos nem értik meg, pedig ennek a fontosságát már általában a félév elején hangsúlyozom. Néha emellett közrejátszik az a jelenség is, hogy egy kettes-hármas matematika érettségivel el lehet jönni a közgazdász-képzésre, de nem csak hozzánk, hanem bárhova… Ez önmagában nem jó, hogy Schumpetert idézzem, ha a közgazdaságtan valaha önálló tudománnyá emelkedik, az kizárólag matematikai alapokon lehetséges. Érdekes azonban, hogy a hallgatóknak gyakran nem a tárgy matematikai, hanem a szöveges oldala okozza a problémát. Ez azért meglepő, mert ezt nem lehet a gyenge matematikai alapokra fogni. Szerencsére akadnak olyan hallgatók, akik tisztában vannak lemaradásukkal, és már az első konzultációs időponttól kezdve rendszeresen jönnek és kérdeznek, megoldják a feladatokat.
Mi tehát a sikeres statisztika vizsga kulcsa?
Igazából a jó tanulási stratégia, amelynek több összetevője van: a logikus gondolkodásra való igény és a rendszeres készülés. Az eleje tényleg nagyon egyszerű, később azonban ezeken az egyszerűnek tűnő alapokon folytatódik az anyag, de két hét alatt mindent egyszerre megtanulni visszamenőleg egyáltalán nem az. Időt kell rá szánni.
Amikor nem statisztikával foglalkozik, mivel tölti az idejét?
Imádok kertészkedni, abszolút kikapcsolja az embert. Emellett az egész családunk szereti a zenét ─ jómagam hegedülni tanultam ─, régebben a gyerekekkel közösen is zenéltünk otthon. Imádok utazni is, de mostanában erre nem mindig van lehetőségem.
Oszd meg a véleményed másokkal. (0 hozzászólás)
2004 szeptemberében kerültem ide. Eredendően tőrzsgyökeres miskolci vagyok, végzettségem szerint matematikus és közgazdász is. A Miskolci Egyetemen tanítottam 1990-től, majd a férjem Budapesten kapott munkát és Gödöllőre költöztünk. Ráadásul pont úgy alakult, hogy felszabadult egy hely a Külkeren, így azóta tanítok itt statisztikát és operációkutatást.
Ha jól értesültem, a tanárnő ettől a félévtől az angol képzésen is tanít. Mennyire tartja nehéznek az idegen nyelven való oktatást?
Még a 80-as években szereztem egy angol szakfordítói diplomát, a tárgyat egyébként egy angol szakos kollégámmal tanítom. Akik hozzám járnak órára, azok tudják, hogy sokat beszélek. Ha látom, hogy nem érti a hallgató, akkor elkezdem másképp magyarázni. Az igazi nehézséget az okozza, hogy angolul ezt nem tudom megcsinálni. Annyiban is nehezebb, hogy akadnak olyan témák és fogalmak, amiket az angol szakirodalomban egész egyszerűen nem találunk meg. A hallgatók számára pedig nincs igazán "kész" könyv, az angol nyelvű tankönyveknek más a szerkezete, másra helyezik a hangsúlyt.
Az aktuálisabb dolgokra helyezve a hangsúlyt, nemrég zajlott le iskolánkban a FIN. Az ennek keretében rendezett Legyél Te Is Milliomos vetélkedőn a fődíj egy statisztika kettes volt. Nem elszomorító ez a tanárnő számára?
Ez a tanszékvezető-asszony hatáskörébe tartozott. Önmagában nem tartom elszomorítónak, hogy egy jegyet nem könnyű megszerezni, mert annyit is ér egy jegy, amennyire meg kell érte kűzdeni. Azt inkább elszomorítónak tartom, hogy mennyire tragikus néhányszor az eredmény. Nagyon nagy a szórás mind a félévek, mind a hallgatók között. A magyar oktatásban általában is nagy nehézséget okoz, hogy egy 30 fős csoportban ordító különbségek vannak. Igazából egyfajta átlagnak kellene tanítani. Aki nem érti, az nyilvánvalóan annyira le van maradva, hogy sokkal részletesebb oktatásra lenne szüksége vagy az elmaradások pótlására, azonban ha elkezdem részletesebben magyarázni, akkor a többiek fogják unni. Nagyon sokan nehezen veszik tudomásul, hogy ezt a tárgyat nem lehet úgy tanulni, hogy előveszem a könyvet és olvasom. Le kell ülni és meg kell oldani a feladatokat.
Ilyenkor gondolom sok hallgatóban fogalmazódik meg az a gondolat, hogy mi szükségük erre, mondván, úgyis marketingesek lesznek.
Ez a másik tévhit. Régebbi hallgatóim visszajelzései alapján az egyik legelső dolog, amivel találkoznak a munkahelyükön az a statisztika. Nem lehet kikerülni, hiszen az ember mindenütt találkozik adatokkal, elemzés nélkül az adatok pedig mit sem érnek. Különösen, amikor TDK dolgozat készítésére bíztatom a hallgatókat, akkor mondom, hogy ne kifejezetten a statisztika témakörében gondolkozzanak, hiszen bármely területen statisztikákba botlanak, amivel valamit kezdeni kell.
A tanárnő konzulensként tevékeny résztvevője a TDK-mozgalomnak. Ez diák korában is így volt?
Ez egy érdekes dolog, mert amikor egyetemista voltam, nem voltam hozzá elég bátor, és nem bíztatott senki. Ezt a hiányosságot próbálom pótolni a hallgatóknál. Sokszor csak egy kis noszogatás kell, azonban gyakran a hallgatók sem gondolják, hogy ők képesek egy ilyen teljesítményre. Ezért szoktam inspirálni a hallgatókat, hiszen - még ha nem is nyernek vele díjat, vagy nem jutnak el az országos fordulóra - hallatlan tapasztalatokra tehetnek szert.
Visszatérvén kicsit a statisztikához, hogy tudja megjegyezni a tanárnő azt a rengeteg képletet? Hasznosítja őket a mindennapi élet folyamán is?
Ezek már nem fejben tartott dolgok, igazán ki sem tudnám törölni őket. A mindennapokban akár a gazdasági híreket olvasom, akár a politikai pártok népszerűségéről hallok, egyből a számokat nézem. Úgy gondolom ez valahol már a véremben van. Egyfajta mellékhatás, ha nem is káros, de mellékhatás.
Miért olyan magas a bukási arány statisztikából? Nem elég szorgalmasak a hallgatók?
Az az igazság, hogy a tanszéken mi is nagyon gyakran keressük az okát. Volt olyan évfolyam, ahol rengeteg hallgató bukott meg, de utána rendkívül jó eredménnyel csinálták meg a vizsgakurzust. Amikor elkezdtem faggatni őket ennek okairól, sokan azt válaszolták, hogy egyszerűen nem volt rá idejük. Sajnos vannak olyanok is, akiknek a tanulási stratégiájuk nem megfelelő. Sokan megszokták, hogy bemagolják vagy felszínesen betanulják az anyagot, és így sajnos nem értik meg, pedig ennek a fontosságát már általában a félév elején hangsúlyozom. Néha emellett közrejátszik az a jelenség is, hogy egy kettes-hármas matematika érettségivel el lehet jönni a közgazdász-képzésre, de nem csak hozzánk, hanem bárhova… Ez önmagában nem jó, hogy Schumpetert idézzem, ha a közgazdaságtan valaha önálló tudománnyá emelkedik, az kizárólag matematikai alapokon lehetséges. Érdekes azonban, hogy a hallgatóknak gyakran nem a tárgy matematikai, hanem a szöveges oldala okozza a problémát. Ez azért meglepő, mert ezt nem lehet a gyenge matematikai alapokra fogni. Szerencsére akadnak olyan hallgatók, akik tisztában vannak lemaradásukkal, és már az első konzultációs időponttól kezdve rendszeresen jönnek és kérdeznek, megoldják a feladatokat.
Mi tehát a sikeres statisztika vizsga kulcsa?
Igazából a jó tanulási stratégia, amelynek több összetevője van: a logikus gondolkodásra való igény és a rendszeres készülés. Az eleje tényleg nagyon egyszerű, később azonban ezeken az egyszerűnek tűnő alapokon folytatódik az anyag, de két hét alatt mindent egyszerre megtanulni visszamenőleg egyáltalán nem az. Időt kell rá szánni.
Amikor nem statisztikával foglalkozik, mivel tölti az idejét?
Imádok kertészkedni, abszolút kikapcsolja az embert. Emellett az egész családunk szereti a zenét ─ jómagam hegedülni tanultam ─, régebben a gyerekekkel közösen is zenéltünk otthon. Imádok utazni is, de mostanában erre nem mindig van lehetőségem.
Oszd meg a véleményed másokkal. (0 hozzászólás)
