Tekerd! - Critical Mass
És elérkezett az a tavaszi nap az évben, amikor csak a puhányok autóznak, és a BKV-t használni is cikibb mint általában. Újra Cristical Mass akció volt Budapesten, amikor a brigások a nyakukba vették az utakat és az egész várost.
De mire ez a nagy felhajtás? Hiszen biciklizni bármikor lehetne. De biztonságosan, az autósok dudálása nélkül? Hát ez már más kérdés. Na az ez elleni változtatni akarásból született meg az első Critical Mass felvonulás, ami 1992. szeptemberében volt San Fransiscoban, még csak 48 bicajossal. Egy idő után azonban terjed a híre a mozgalomnak, szóval gyűltek az emberek, és hamarosan más városokban is több százan vonultak fel a biciklis közlekedés megbecsüléséért. A Critical Mass név - ami először Ted White 1992-ben készült Return of the Scorcher című, bringás dokumentumfilmjében hangzott el – is arra utalt, hogy a biciklisták nem tudnak átmenni a kereszteződésen az állandó keresztforgalom miatt. Folyamatosan gyűlnek, és amikor már elegen vannak, akkor együttes erővel nekivágnak, hogy utat törjenek az autósok között.
Budapesten először 2004. szeptemberében, az Autómentes Napon rendezték meg az első hivatalos CM-t, de már évekkel korábban is volt hasonló megmozdulás szeretett fővárosunkban. Szerencsére a nagyközönség vevő volt az ötletre, így mára már több tízezer ember várja azt a két napot (A Föld Napját és Az Autómentes Napot) áprilisban és szeptemberben, amikor birtokba vehetik a várost bicajukkal. Persze némely országban kb. kéthetente vagy havonta vannak ilyen megmozdulások, szóval van még hova fejlődnünk. De érjük be azzal, amink van, és koncentráljuk a 2009. április 19-ei eseményekre.
Verőfényes vasárnap, némi felhőktől fenyegetve ugyan. Életem első (és nem utolsó) CM-e! Hiába vagyok még húszon innen: szégyenlem magam. Hogy miért? Miért érzem magam cefetül - kis túlzás, de csak hogy átérezzétek - amiatt, hogy ezeken a "Bizonyos Napokon" eddig nem vettem részt? Hát egy kis nosztalgia, avagy kedvcsináló (ebben az esetben szégyeld magad): elindulsz a Tabán felé, opcionálisan részt veszel a pikniken, vagy csak 3-ra érsz le, de már odafele találkozol biciklis csapatokkal, összemosolyogtok: ez a Ti időtök! Forradalmi hangulat, valami VAN a levegőben. Érzed, jó ember vagy. Letekersz a többiekhez, hogy együtt képviseljétek a jövő Budapestjét. Nem az autósok ellen tüntetsz, nem hódolsz ezen a napon egy pártnak sem, hiszen független a felvonulás, hanem azzal büszkélkedsz, "urbán úr" lehet egy jobb fővárosban az is, aki biciklizik. Mert tekerés közben szabad vagy, forr a véred, megállíthatatlannak érzed magad, nem függsz autótól, vagy a BKV-től: a magad ura vagy.
Ne hidd, hogy ezen a Napon csak a mi generációnk vagy csak az "alter" réteg gyűlt össze, ez Budapest krémje volt: nagymamák és nagypapák, kisgyerekek lábbal hajtós műanyag motoron, tandemesek, emberek velocipéddel, kriksákkal. Volt, aki maga mögé zongorást "gyűjtött", de voltak monociklisek, 2 méter magasban tekerő vademberek, cilinderes szmokingos fura fickók, DH-sok, BMX-esek, versenybringások, görkorisok, családok, párok és persze a nézelődő tömeg. Közös célunkat sokkal jobbnak és igazibbnak éltem meg, mintha 10 rugóval támogattam volna a Greenpeace-t, mert több bringaútért, egy jobb jövőért tekertem. Tabán után idén csak egy apró kört tettünk meg Pesten, majd Budán eltekertünk az Alagútig, át a Lánchídon, az Andrássy-n, túl a Hősök terén... Az egész felvonulás alatt csengeted a csilingelőd, mintha előzni akarnál, szólamokat játszotok, össznevettek sorstársaitokkal. Időnként megáll a tömeg, és magasbaemeli a kétkerekűket - igen, ez van a CM szimbólumán - majd visszapattanunk, és haladunk tovább a végcél felé: a PECSA mögötti rétre. A végállomáson már vártak minket a nyerészkedő ital-sör- és perecárusok, de nem szegte ez kedvünk: alkudozni tud egy igazi közgazdász-palánta:) Fél 7-kor elérkezett a mi időnk, de ekkora már egész tömeg ünnepelt a réten vagy zenére táncolt. És ekkor a szpíker felszólított minket cangáink magasbaemelésére.
Egyetlenegy tanácsom van, és nem az, hogy feltétlen gyere el szeptemberben, csak annyi, hogy Tekerj!
Oszd meg a véleményed másokkal. (0 hozzászólás)
Budapesten először 2004. szeptemberében, az Autómentes Napon rendezték meg az első hivatalos CM-t, de már évekkel korábban is volt hasonló megmozdulás szeretett fővárosunkban. Szerencsére a nagyközönség vevő volt az ötletre, így mára már több tízezer ember várja azt a két napot (A Föld Napját és Az Autómentes Napot) áprilisban és szeptemberben, amikor birtokba vehetik a várost bicajukkal. Persze némely országban kb. kéthetente vagy havonta vannak ilyen megmozdulások, szóval van még hova fejlődnünk. De érjük be azzal, amink van, és koncentráljuk a 2009. április 19-ei eseményekre.Verőfényes vasárnap, némi felhőktől fenyegetve ugyan. Életem első (és nem utolsó) CM-e! Hiába vagyok még húszon innen: szégyenlem magam. Hogy miért? Miért érzem magam cefetül - kis túlzás, de csak hogy átérezzétek - amiatt, hogy ezeken a "Bizonyos Napokon" eddig nem vettem részt? Hát egy kis nosztalgia, avagy kedvcsináló (ebben az esetben szégyeld magad): elindulsz a Tabán felé, opcionálisan részt veszel a pikniken, vagy csak 3-ra érsz le, de már odafele találkozol biciklis csapatokkal, összemosolyogtok: ez a Ti időtök! Forradalmi hangulat, valami VAN a levegőben. Érzed, jó ember vagy. Letekersz a többiekhez, hogy együtt képviseljétek a jövő Budapestjét. Nem az autósok ellen tüntetsz, nem hódolsz ezen a napon egy pártnak sem, hiszen független a felvonulás, hanem azzal büszkélkedsz, "urbán úr" lehet egy jobb fővárosban az is, aki biciklizik. Mert tekerés közben szabad vagy, forr a véred, megállíthatatlannak érzed magad, nem függsz autótól, vagy a BKV-től: a magad ura vagy.
Ne hidd, hogy ezen a Napon csak a mi generációnk vagy csak az "alter" réteg gyűlt össze, ez Budapest krémje volt: nagymamák és nagypapák, kisgyerekek lábbal hajtós műanyag motoron, tandemesek, emberek velocipéddel, kriksákkal. Volt, aki maga mögé zongorást "gyűjtött", de voltak monociklisek, 2 méter magasban tekerő vademberek, cilinderes szmokingos fura fickók, DH-sok, BMX-esek, versenybringások, görkorisok, családok, párok és persze a nézelődő tömeg. Közös célunkat sokkal jobbnak és igazibbnak éltem meg, mintha 10 rugóval támogattam volna a Greenpeace-t, mert több bringaútért, egy jobb jövőért tekertem. Tabán után idén csak egy apró kört tettünk meg Pesten, majd Budán eltekertünk az Alagútig, át a Lánchídon, az Andrássy-n, túl a Hősök terén... Az egész felvonulás alatt csengeted a csilingelőd, mintha előzni akarnál, szólamokat játszotok, össznevettek sorstársaitokkal. Időnként megáll a tömeg, és magasbaemeli a kétkerekűket - igen, ez van a CM szimbólumán - majd visszapattanunk, és haladunk tovább a végcél felé: a PECSA mögötti rétre. A végállomáson már vártak minket a nyerészkedő ital-sör- és perecárusok, de nem szegte ez kedvünk: alkudozni tud egy igazi közgazdász-palánta:) Fél 7-kor elérkezett a mi időnk, de ekkora már egész tömeg ünnepelt a réten vagy zenére táncolt. És ekkor a szpíker felszólított minket cangáink magasbaemelésére.Egyetlenegy tanácsom van, és nem az, hogy feltétlen gyere el szeptemberben, csak annyi, hogy Tekerj!
Oszd meg a véleményed másokkal. (0 hozzászólás)
