Külker Retro

Hogy megtudjuk, bizony sokat kell utaznunk az időben. Szerencsére időgépünket interjúalanyunk, Zsuzsi vezeti, aki 1977 és 1980 között járt szeretett főiskolánkra.

KOL: Milyen emlékekkel gondolsz vissza a főiskolás éveidre?
Zs: Alapvetően pozitív élményeim vannak róla, de ha jobban belegondolok, már alig emlékszem az akkori időkre. Olyan gyorsan elrepült az a pár év. Az nagyon bosszantott viszont, hogy messzire kellett utaznom. Minden alkalommal több mint másfél órás zötykölődés. Akkoriban Mátyásföldön laktam, viszont a főiskola az Ecseri úton volt. Most kellene odajárnom, 5 perc sem kéne, hogy beérjek egy órára.

KOL: Jó tanuló voltál?
Zs: Igen! Mindig nagyon jó tanuló voltam. Már a gimnáziumban is majdnem minden év végén kitűnő voltam. Ezt a tendenciát aztán a főiskolán is folytattam. Persze volt egy-két nehezebb tantárgy, például a némettel nagyon megszenvedtem, mert a nyelveket hihetetlenül komolyan vették a Külkeren. Naponta százasával magoltam a szavakat. De megérte, mert végül ha kemény munkával is, de meglett a felsőfokú nyelvvizsgám.

KOL: Milyen tantárgyaid voltak?
Zs: Egy kicsit más volt a mintatanterv akkoriban. Olyan tantárgyaink voltak, mint a munkásmozgalom története, a szocialista országok külkereskedelme vagy a reklám és propaganda. Sok órám oroszul volt. Ugyan nekünk is volt vállalati gazdaságtanunk, filozófiánk és politikai gazdaságtanunk, de nem hiszem, hogy bármilyen hasonlóság lenne a mai és az akkori anyag között. Azt sem tudtuk, mi az a piacgazdaság. Igazából nem is nagyon szabadott tudnunk. Például a diplomamunkám témája a marketing volt, amiről senki sem tudta, hogy mi az. El sem tudtuk képzelni, mi létezhet a reklámon kívül. Túl sok anyagot nem is találtam róla, nem keresgethettem az interneten! Maradtak a hosszú napok a könyvtárban.

KOL: Milyen volt akkoriban a diákélet?
Zs: Az egész főiskolán csak két szak volt: a KÁF (Külkereskedelmi Áruforgalmi Szak) és a KIL (Külkereskedelmi Idegennyelvű Levelező Szak). Ezért aztán nem járt hozzánk túl sok diák. Mindenki ismert mindenkit, úgyhogy elég sokat buliztunk. Persze diákszervezetek akkoriban nem nagyon voltak, főleg nem Külker Online (még számítástechnika helyett gyorsírást tanultunk). De azt tudom, hogy nekünk is volt egy törzshelyünk, mint amilyen ma Stefi néni. Suli után, helyett, vagy csak úgy, mi is gyakran betértünk oda. És gólyatáborok is voltak, ráadásul nem is akármilyenek…

KOL: Később mihez kezdtél a diplomáddal? Mennyit ért abban az időben egy Külker diploma?
Zs: Mindenképp sokat ért. Akkoriban a magyar vállalatok kizárólag külkereskedelmi vállalatokon keresztül bonyolíthatták le exportjukat és importjukat, ezért a végzősök számtalan munkalehetőség közül válogathattak. A kezdőfizetésem az első munkahelyemen 2700 Ft volt. Ráadásul az egyszerű állampolgár háromévenként csak egyszer utazhatott nyugatra (ha egyáltalán volt rá pénze), a külkereskedelmi üzletkötőnek viszont ez a munkájához hozzátartozott. Aztán a 90-es évek elején megszűnt a külkereskedelem állami monopóliuma és vele együtt ezek a vállalatok is. Vagyis minden exkülkeresnek is meg kellett találnia a saját útját az új rendszerben. Ahogy hallottam, ez mindenkinek sikerült is. Úgyhogy valamit mégiscsak tudhatott a Külker…


Oszd meg a véleményed másokkal. (0 hozzászólás)