A salsa világa

Salsa első látásra

Az érdeklődő két dologra lesz figyelmes, ha elmegy egy latin buliba. Az egyik, hogy az emberek szinte kivétel nélkül párban táncolnak, és összevissza tekergetik egymást követhetetlen figurákat végrehajtva. Ennek természetesen a sok tánciskolai, vagy adott esetben magánóra az oka, de egy idő után a táncosok saját kreativitása és stílusa is kialakul. Itt nem egy-kétféle alaplépésről van szó, amit egész éjszaka ismételgetünk, hanem a szorgalmas munkánk és a rendszeres együttbulizás gyümölcséről. A másik érdekesség, hogy valamilyen oknál fogva mindenkinek fülig ér a szája folyamatosan. A fiú arcán az elégedettség mosolya keveredik az élvezetével, ugyanis egyrészt büszke magára, hogy micsoda figurát levezetett, és persze közben folyamatosan kényezteti érzékeit a vele szemben tekergő hölgy látványával, illatával, érintésével. Eközben a lány remekül szórakozik azon, hogy várja, milyen irányba sodorja őt a következő figura, mivel fogja őt a fiú elkápráztatni, ha véget ér az előző. És persze ott van maga a zene, sajátos bájával és az ütemet adó kongájával, amely akkor okoz igazi örömöt, ha részesei lehetünk, vagyis tudjuk, hogyan kell rá táncolni.
Az egész jelenséget áthatja egy különleges, szenvedélyes, de mégis igényes erotika. Igényesség alatt értendő, hogy itt nem kell attól félnie a hölgyeknek, hogy valaki hátulról törleszkedik (az nem is erotikus, hanem csak szimplán igénytelen), mivel az ajánlatok szemből érkeznek, és szóban, általában egy biztató mosoly kíséretében. Továbbá megfigyelhető, hogy rendszerint nincsenek gorilla méretű kidobók - unatkoznának is rendesen a részegen kötekedő emberek híján.
Az ilyen táncos mulatságok nem igazán hasonlítanak sem a 90-es évek, sem a jelen bulijainak nagyrészére. Szüleink néha még mindig csóválják a fejüket, mit élvez gyermekük azon, hogy egyfajta ugrabugrálást mutat be egész este pár nélkül, rosszabb esetben pedig még szintetikus és természetes kábító- és pörgetőszereket is magához vesz. A tánc sokak szerint úgy néz ki, hogy végy egy fiút, egy lányt, táncoljanak párban, az eufóriát pedig merítsék a zenéből és egymás érintéséből.
Talán most elérkezett a páros táncok reneszánsza.

A salsa története dióhéjban

Eredeti értelmét tekintve a salsa szószt jelent, vagyis több tánc egyvelege, amely nagy elődökre tekint vissza az elmúlt évszázadok során. A latin és afro ritmusok szándékos és véletlenszerű összekeveredése egy jobban eladható, populárisabb zenét és táncot eredményezett. A salsa elsődleges forrása Kuba, de a nagyvilágban való elterjedése a New Yorkban élő Puerto Ricó-iaknak köszönhető.
A salsa legmélyebb gyökereit talán onnantól érdemes keresni, amikor európai népek afrikai rabszolgákat hurcoltak át gyarmataikra (XVII. századtól), így az afro és spanyol táncok eljutottak Kuba szigetére is. Itt sok összeolvadás és osztódás után kialakultak olyan táncok, mint a guaguanco (az eddigi törzsi táncok egyszerűsödéséből), rumba son montuno (tovább egyszerűsödött a tánc, mely a kubai középosztály közkedvelt műfaja lett), vagy a charanga (új hangszerek is megjelentek, mint a hegedű, zongora, vagy akár a guiro, azaz kivájt lopótök fésűvel). A charanga és egyéb utcai afro stílusok keveredéséből pedig később kialakult a napjainkban is ismert mambo.

A XIX. század során egyre többször avatkozott be az Egyesült Államok a Karib térség ügyeibe, ami azt jelentette, hogy a latin kultúra egyre nagyobb ismertségre tett szert az államokban is. A TV és a rádió megjelenésével pedig az egész világ megismerte a műfajt, ám nagyon nehezen tudott rá táncolni. Emiatt a zenére könnyebben táncolható táncmintákat (dance patterns) kellett bevezetni.

Egy másik fontos szál az 1800-as évek kezdetétől Puerto Ricoból indult. A helyiek nehéz életfeltételeikből eredő frusztrációikat egy agresszív afro-karib tánc, a bomba segítségével igyekeztek kitáncolni. Emellett a plena, mely korabeli eseményeket dolgoz fel, mintegy "éneklő újságként" funkcionált a nép körében. Az '50-es évek mambója és az eddigi Puerto Rico által képviselt táncok nagyban hozzájárultak a mai salsa kialakulásához.
Több százezer puertoricói emigrált az Egyesült Államokba, nagy részük New Yorkba. A kubai rumba Miami Beachen keresztül jutott el New Yorkba, amelyre később a helyi jazz stílus is sokat hatott. A latin jazz, az időközben kialakult cha-cha-cha (plena, bomba, mambo keveredése) a továbbfejlesztett, fehér ízléshez igazított rumba és mambo nagy népszerűségnek örvendett, sorra nyíltak az Egyesült Államokban a latin klubok. Ám a Beatles és az általuk képviselt stílus előretörése eredményeképp a latin zene hanyatlásnak indult Amerika és Európa szerte. Szükség volt tehát valami újra, ami fellendíti a latin zene iránti érdeklődést.

Ennek kulcsa a Fania Records nevű lemeztársaság volt, melynek előadóművészei megteremtettek egy új stílust, az eddigiek keverékét. A nevet Alben Larry Harlow, egy New York-i zsidó zongorista vezette be 1968-as nagylemezével, melynek a Salsa címet adta. Megszületett tehát a SALSA! A fejlődés természetesen nem állt meg, a mai napig tart a figurák, a tánclépések és a zene csiszolódása.

Megkülönböztethetünk Los Angeles-i és New York-i salsát, melyek egy vonalon táncolandók, míg a kubai stílusra a körkörös haladási irány a jellemző.
A salsa tánc stílusai annyira különbözőek, hogy egy New York-i salsás elég nehezen tud táncolni egy kubai salsással. A magyar szórakozóhelyek többségében az utóbbi a jellemzőbb.