Hall of Fame No.5: Kolonics György

Kolonics György, alias "Koló", a mosolygós csodakenus 1972. június 4-én született a fővárosban. Pályafutását mindössze 10 évesen a Budapesti Spartacusnál kezdte, ám rövid időn belül a Csepel SC-hez igazolt, amely klubhoz élete végéig hű maradt. Fő száma a C-2 500m (kenu kettes) volt. Ám pusztán ebben az egy versenyszámban aligha tudott volna megszerezni két olimpiai bajnoki, tizenöt világbajnoki és még ennél is több nemzetközi helyezést, érmet. Világversenyein 1998-ig inkább a páros számokat helyezte előtérbe, az egyéni kenu 500 és 1000 m-re csak ezután fektetett igazi hangsúlyt. Ennek eredményeképp szerezte meg 2001-ben élete második egyéni vb-ezüstjét C-1 500m-en, illetve egy bronzérmet 1000m-en. Sydney-ben már a dobogó legmagasabb fokára állhatott a rövidebbik távon, szintén egyéniben.

A sikerek eléréshez - páros/négyes versenyszámokban - természetesen szükséges volt egy másik, Kolóhoz hasonló klasszis a kenuba. 1992-ben Barcelonában még Pálizs Attilával, majd az olimipát követően Horváth Csabával karöltve harcolt a hullámokkal és az ellenfelekkel. Horváthtal bizonyultak igazán nyerő duónak, évekig egyeduralkodóak voltak a páros számokban, 1993-98 között mindössze két olyan nemzetközi megmérettetés volt, ahol legyőzték őket kenu kettesben. Közös pályafutásuk csúcspontja egyértelműen az 1995-ös duisburgi VB volt, ahol 5 aranyérmet nyertek együtt. Egy évvel később Atlantában ezt még megkoronázták egy olimpiai elsőséggel és egy bronzéremmel. "Tökéletes párost alkotnak, a mozgásuk annyira szinkronban van, mintha csak egy ember ülne a hajóban."- olvashattuk '96 augusztusában a Nemzeti Sport hasábjain. A verseny után Horváth visszavonult, a megüresedett helyre pedig Kozmann György ülhetett. A "két Gyuri" pedig nem teketóriázott.

Az új páros Athénban 1000m-en harmadik lett, a 2006-os és 2007-es világbajnokságokon két aranyérmet és egy bronzot tehetett zsebre. Ötödik olimpai szereplésére készült, Pekingben /szintén Kozmannal párban/ vághattak volna neki az 500 és 1000m-es távnak. Feltételes mód, múlt idő... Július 15-én edzésen váratlanul rosszul lett egy résztáv végén, az őt kísérő motorcsónakra borult és eszméletét vesztette. Azonnal a partra vitték, megpróbálták újraéleszteni, ám a kiérkező mentősök sem tudtak már segíteni rajta. Az egész országot megdöbbetette a hír. Halálának pontos okát a sok találgatás után a napokban hozták nyilvánosságra. A diagnózis: következményes heveny bal szívfél-elégtelenség /szívtágulattal járó szívizombetegség/. A tragédia több internetes fórumon is előhozta a napjainkban sajnos egyre erősödő problémát, azaz, hogy a túlzott eredménykényszer, az embertpróbáló edzésmunka veszélyezteti az élsportolók életét. A témáról bővebben itt olvashattok.

Rövid élete során összesen 15 VB-aranyat (ebből 11-et Horváthtal), 9 ezüstöt, 4 bronzot, 2 olimpiai aranyat és 2 bronzot nyert. Ám az eredményei mellett nagyszerű ember, segítőkész, kissé visszahúzódó, halk szavú, ámde céltudatos volt. A kihívások elől sosem hátrált meg. Sajnos egy ilyen sportolótól kellett elbúcsúznia a világnak 2008. július 25-én a budapesti Farkasréti temetőben, örökre. Köszönjük Koló!

Oszd meg a véleményed másokkal. (0 hozzászólás)