Reklámokról-tele hassal
|
Írta: Zsoci és Vladek | 2008. 12 09. |
Reklámzabálás magas fokon - mindenki szájíze szerint választott: délutáni vagy éjszakai turnust. Ugyanis abszolút nem egyezik a dolog, kezdve az időtartamtól, folytatva programokig, keresztül az anyagiakon… Mesélünk nektek a délutánról, az éjszakáról, annak aki ott volt, nosztalgiázzon, aki meg nem, jobb ha tudja, mit hagyott ki.
Délután
14.00-kor volt a rajt, európai módon sorban álltunk a volt kongresszusi központ előtt, bár elég hosszú,
kígyózó sor volt, mégis a jegyeinket gyorsan kezelték, hamar bejutottunk. Irány a ruhatár! Ezután belevettettük magunkat a programokba, promóciókba, kipróbáltunk majdnem mindent, amire lehetőségünk nyílt. Az egyik fodrászati cikkeket gyártó cég például zselé, fésű, és szuper-hajfixáló segítségével - hajvágás nélkül- varázsolta újjá a frizurákat, ha idejében sorba álltál szemfüles módon, akkor hamar extrém bőrbe bújhattál. A másik ilyen nagyobb népszerűségnek örvendő promóció a karikatúrakészítés volt, ez az egyik programszervező reklámos cégnek volt az ötlete: választani kellett a prospektusukból egy szituációt, például casinóztál, ejtőernyőztél vagy motoron száguldoztál, és a portrédon a vidám éned köszönt vissza a hőn áhított cselekvés közepette.
Számos más kikapcsolódási lehetőség is volt - gyanítom inkább a gyerekek miatt - : X-boksz demo, karácsonnyal kapcsolatban kézműves "sarok": csinálhattál hűtő mágnest, dekupage-technikával {dekopázs} falra való díszt, vagy ajándékkísérőnek valami csilli-villi üdvözlőkártyát. Mondanom sem kell, nem volt ezeknél az asztaloknál túlnyomó többségben a gyereksereg… Az egyik bortársaságnak köszönhetően az idei borokat alkalmunk nyílt megkóstolni, emellett isteni finom kávét fogaszthattunk egy promociónak köszönhetően. A dolog érdekessége, hogy 10 méterre arrébb párszáz forintért vették a lelkes reklámzabálók a hasonló kategóriájú koffeines terméket. Természetesen chips is járt az ide látogatóknak, nem beszélve a temérdek mennyiségű mentolos cukorkáról, amit már úgy dobtak az ember után akárhányszor elment az osztás helyszíne mellett. Nem megéri kifizetni mindezért azt a pár ezer forintot...?
14.00-tól 17.50-ig folyamatosan mentek a reklámok, különböző blokkokba csoportosítva. Még becsekkolásnál az elején kaptunk egy-egy sípot: itt világosodtunk meg, mi volt ezzel a céljuk a szervezőknek! A reklámok után síppal fejezhettük ki tetszésünk – avagy ellenszenvünk a hallgatással - értékelve a "rövidfilmet". Mindent egybevetve - tekintve, hogy ez az első nagy zabálásom volt - igen élveztem a délutánt, és biztos, hogy elmegyek jövőre is!
Kicsit más volt a helyzet az éjszakaival.
Este van, elérkezett az igazi, az egyetlen, a kőkemény, hipernagyon beharangozott Reklámzabálók Éjszakája. Végre. Betódul a tömeg, elkezd ingyenes reklámcikkeket fosztogatni a különböző standoknál, aztán várja a vetítést. Bevallom őszintén, nem tudom mit vártam, de nem egészen ezt. Ugyanis még soha nem voltam reklámzabálni.
Nem holmi unalmas - „beülök nyolc órára reklámokat nézni” - dolog ez a rendezvény. Kis késéssel elindult a reklámnézés, ment is zökkenőmentesen olyan egy órányit. Aztán jött egy szünet, bemutattak valami Emese-hasonmásverseny résztvevőket. Ismerjük ugye a bankos reklámból Emesét, na őneki keresték a hasonmásait. Ez már kevésbé tetszett. Semmi baj, jönnek megint a reklámok.
Mire éppen megszoktam, hogy megint látok néhány jó reklámot, újra betipegett a szervező-muksó, és fontos hírt közölt: szavazni kéne sms-ben a hasonmás-Emesékre, mert hogy az est végén győztest akarnak avatni. Hát mindegy gondoltam, majd a többiek szavaznak, de most már tényleg reklámokat akarok nézni. Jó, semmi gond, megint elindult a reklámzuhé. Gondoltam én. Ugyanis az igaz, hogy reklámok jöttek, csak egyáltalán nem voltak ötletesek. Ennek valószínűleg az volt az oka, hogy nem is eredetiségük miatt kerültek bele a programba, hanem szimplán mert az ingyen hajhabot vagy mifenét ezzel ellensúlyozta a szervezőség a kozmetikai cégnek.
Hát nekem nem hiányzott igazából se a hajfixáló, se a hozzá kapcsolódó reklámblokk, no de mindegy. Szóval, amikor már azt hittem, most hajnali négyig tényleg reklámnézés jön, meglepetésemre előbújt megint valahonnan a kedvenc szervező-muksó, hogy bejelentse, most jön a díjátadás. Át is adtak mindenféle reklámdíjat, többek között például az úgynevezett ifjú penge díjat is. Ez azért érdekes, mert egy külkeres team nyerte..Ujjongott is a sulit képviselő szekció, amikor a színpadra invitálták a háromfős csapatot. Ez a része az estnek tényleg jó volt, ötletes reklámokat díjaztak, és nagy örömömre még ismerős is kapott díjat, szóval megérte a megszakítást.
Na ezután következett valami, amire szerintem senki nem volt kíváncsi. Nem akarom megbántani az egyik közösségi oldalon jelentkezett majdnem-Emeséket, de valahogy nem érdekelt éjfél után valamivel, hogy melyikük kapja a hasonmás-fődíjat. Egyszerűen nem hiányzott ez nekem, nem ezért mentem el a reklámzabálók éjszakájára. Semmi gond, úgysem laktam jól az osztogatott ingyen cukorkákból meg a borkóstolónál, kimegyek egyet büfézni, gondoltam. Naívan azt feltételeztem, hogy azért annyira nem drágítják meg a büfét ilyen rendezvényeknél. Tévedtem. Nagy búslakodásom közepette vettem 500 HUF-ért egy 2 (azaz kettő) deciliteres szénsavas üdítőitalt, csak mert ciki lett volna kiállni már a sorból a pult előtt. Ezek után visszatértem a vetítőterembe, és még épp láttam a győztes Emesét levonulni konfetti-zápor közepette a színpadról.
Aki ezt túlélte, az már végig maradt a moziban hajnali négyig. Végülis mi értelme lett volna hazamenni kettő körül, akkor már inkább az első metró. A végén aztán jött a nagy meglepetés: az utolsó két órában még egyszer igazán jó reklámfilmeket nézhettem végig a kitartó utolsó ötven emberrel (akiknek a fele aludt egyébként).
Egységesen nem tudom eldönteni milyen véleménnyel legyek a rendezvényről. Egyrészt ott van a szörnyen felesleges és idegesítő Emese-hasonmás verseny és társai, másfelől pedig a jó reklámok, amiket láttam. Az igazság az, hogy a borsos belépőt nem fizetném ki érte jövőre, azért az 5000 Ft körüli összeg mégis soknak tűnik egy ilyen estéért, aki viszont a marketingben képzeli el a jövőjét, annak kötelező program a Reklámzabálók Éjszakája.
14.00-kor volt a rajt, európai módon sorban álltunk a volt kongresszusi központ előtt, bár elég hosszú,
kígyózó sor volt, mégis a jegyeinket gyorsan kezelték, hamar bejutottunk. Irány a ruhatár! Ezután belevettettük magunkat a programokba, promóciókba, kipróbáltunk majdnem mindent, amire lehetőségünk nyílt. Az egyik fodrászati cikkeket gyártó cég például zselé, fésű, és szuper-hajfixáló segítségével - hajvágás nélkül- varázsolta újjá a frizurákat, ha idejében sorba álltál szemfüles módon, akkor hamar extrém bőrbe bújhattál. A másik ilyen nagyobb népszerűségnek örvendő promóció a karikatúrakészítés volt, ez az egyik programszervező reklámos cégnek volt az ötlete: választani kellett a prospektusukból egy szituációt, például casinóztál, ejtőernyőztél vagy motoron száguldoztál, és a portrédon a vidám éned köszönt vissza a hőn áhított cselekvés közepette.Számos más kikapcsolódási lehetőség is volt - gyanítom inkább a gyerekek miatt - : X-boksz demo, karácsonnyal kapcsolatban kézműves "sarok": csinálhattál hűtő mágnest, dekupage-technikával {dekopázs} falra való díszt, vagy ajándékkísérőnek valami csilli-villi üdvözlőkártyát. Mondanom sem kell, nem volt ezeknél az asztaloknál túlnyomó többségben a gyereksereg… Az egyik bortársaságnak köszönhetően az idei borokat alkalmunk nyílt megkóstolni, emellett isteni finom kávét fogaszthattunk egy promociónak köszönhetően. A dolog érdekessége, hogy 10 méterre arrébb párszáz forintért vették a lelkes reklámzabálók a hasonló kategóriájú koffeines terméket. Természetesen chips is járt az ide látogatóknak, nem beszélve a temérdek mennyiségű mentolos cukorkáról, amit már úgy dobtak az ember után akárhányszor elment az osztás helyszíne mellett. Nem megéri kifizetni mindezért azt a pár ezer forintot...?
14.00-tól 17.50-ig folyamatosan mentek a reklámok, különböző blokkokba csoportosítva. Még becsekkolásnál az elején kaptunk egy-egy sípot: itt világosodtunk meg, mi volt ezzel a céljuk a szervezőknek! A reklámok után síppal fejezhettük ki tetszésünk – avagy ellenszenvünk a hallgatással - értékelve a "rövidfilmet". Mindent egybevetve - tekintve, hogy ez az első nagy zabálásom volt - igen élveztem a délutánt, és biztos, hogy elmegyek jövőre is!Kicsit más volt a helyzet az éjszakaival.
Este van, elérkezett az igazi, az egyetlen, a kőkemény, hipernagyon beharangozott Reklámzabálók Éjszakája. Végre. Betódul a tömeg, elkezd ingyenes reklámcikkeket fosztogatni a különböző standoknál, aztán várja a vetítést. Bevallom őszintén, nem tudom mit vártam, de nem egészen ezt. Ugyanis még soha nem voltam reklámzabálni.
Nem holmi unalmas - „beülök nyolc órára reklámokat nézni” - dolog ez a rendezvény. Kis késéssel elindult a reklámnézés, ment is zökkenőmentesen olyan egy órányit. Aztán jött egy szünet, bemutattak valami Emese-hasonmásverseny résztvevőket. Ismerjük ugye a bankos reklámból Emesét, na őneki keresték a hasonmásait. Ez már kevésbé tetszett. Semmi baj, jönnek megint a reklámok.
Mire éppen megszoktam, hogy megint látok néhány jó reklámot, újra betipegett a szervező-muksó, és fontos hírt közölt: szavazni kéne sms-ben a hasonmás-Emesékre, mert hogy az est végén győztest akarnak avatni. Hát mindegy gondoltam, majd a többiek szavaznak, de most már tényleg reklámokat akarok nézni. Jó, semmi gond, megint elindult a reklámzuhé. Gondoltam én. Ugyanis az igaz, hogy reklámok jöttek, csak egyáltalán nem voltak ötletesek. Ennek valószínűleg az volt az oka, hogy nem is eredetiségük miatt kerültek bele a programba, hanem szimplán mert az ingyen hajhabot vagy mifenét ezzel ellensúlyozta a szervezőség a kozmetikai cégnek.
Hát nekem nem hiányzott igazából se a hajfixáló, se a hozzá kapcsolódó reklámblokk, no de mindegy. Szóval, amikor már azt hittem, most hajnali négyig tényleg reklámnézés jön, meglepetésemre előbújt megint valahonnan a kedvenc szervező-muksó, hogy bejelentse, most jön a díjátadás. Át is adtak mindenféle reklámdíjat, többek között például az úgynevezett ifjú penge díjat is. Ez azért érdekes, mert egy külkeres team nyerte..Ujjongott is a sulit képviselő szekció, amikor a színpadra invitálták a háromfős csapatot. Ez a része az estnek tényleg jó volt, ötletes reklámokat díjaztak, és nagy örömömre még ismerős is kapott díjat, szóval megérte a megszakítást.
Na ezután következett valami, amire szerintem senki nem volt kíváncsi. Nem akarom megbántani az egyik közösségi oldalon jelentkezett majdnem-Emeséket, de valahogy nem érdekelt éjfél után valamivel, hogy melyikük kapja a hasonmás-fődíjat. Egyszerűen nem hiányzott ez nekem, nem ezért mentem el a reklámzabálók éjszakájára. Semmi gond, úgysem laktam jól az osztogatott ingyen cukorkákból meg a borkóstolónál, kimegyek egyet büfézni, gondoltam. Naívan azt feltételeztem, hogy azért annyira nem drágítják meg a büfét ilyen rendezvényeknél. Tévedtem. Nagy búslakodásom közepette vettem 500 HUF-ért egy 2 (azaz kettő) deciliteres szénsavas üdítőitalt, csak mert ciki lett volna kiállni már a sorból a pult előtt. Ezek után visszatértem a vetítőterembe, és még épp láttam a győztes Emesét levonulni konfetti-zápor közepette a színpadról. Aki ezt túlélte, az már végig maradt a moziban hajnali négyig. Végülis mi értelme lett volna hazamenni kettő körül, akkor már inkább az első metró. A végén aztán jött a nagy meglepetés: az utolsó két órában még egyszer igazán jó reklámfilmeket nézhettem végig a kitartó utolsó ötven emberrel (akiknek a fele aludt egyébként).
Egységesen nem tudom eldönteni milyen véleménnyel legyek a rendezvényről. Egyrészt ott van a szörnyen felesleges és idegesítő Emese-hasonmás verseny és társai, másfelől pedig a jó reklámok, amiket láttam. Az igazság az, hogy a borsos belépőt nem fizetném ki érte jövőre, azért az 5000 Ft körüli összeg mégis soknak tűnik egy ilyen estéért, aki viszont a marketingben képzeli el a jövőjét, annak kötelező program a Reklámzabálók Éjszakája.
